2009. június 25., csütörtök

Hozzátáplálás

Siccike oldalán remek összefoglalót találtam a Vegán babák hozzátáplálásáról.

De mire megszületett a fenti bejegyzés, Zsani babával már "nagyban kanalaztunk":-).

Pár dolgot nem is csináltunk túl szabályszerűen...

Elég sok, és "tartalmas" az anyatejem, nem nagyképűségből írom... 5,5 hónapos koráig a felesleget fejtem is, Jázmin nagy örömére:-). Jó öröklés anyai ágon, és az életmód: semmi alkohol, dohány, kávé, tea, plusz az elején 60-70, most már 95 %-os nyers táplálkozás... A gyarapodással így sosem volt gondunk, havonta 400-500 g. (Elég ránézni a kis hurkákra:-) Jobban láthatót nem találtam...)


De a nővére se (volt) kutya (a kép egy éve készült, kb. ekkor választottuk el, 1 évesen. Hogy mekkorát nőtt!!!):


Tehát úgy gondoltam, amíg lehet, nem fogunk szilárddal próbálkozni, legalább féléves koráig.

De Zsani kicsit "megelőzött": május 15-én töltötte a fél évet, de már hetekkel azelőtt kinézte a kezemből a gyümölcspalacsintát (egyszer-egyszer el is csámcsogott egy kis darabkán, erős fintorokkal kísérve...), és a zöld turmixot.

Aztán május 13-án, miközben szokásos, esti zöld turmixomat fogyasztottam (alma, banán, csalán, talán narancs és kivi is volt benne-víz nélkül, sűrű pép), majdnem kikapta a kezemből, s közben csámcsogón mozgatta a száját.

Gondoltam, biztosan elmegy tőle a kedve, ha belekortyol. De nem! Alig bírtam elvenni tőle. Inkább készítettem neki natúr almapépet (magvalva, hámozva), turmixgéppel eldolgozva. Az állaga így olyan lett, mint a bolti üvegeseké: teljesen szemcsementes.

Ugye, először csak 1-2 kanállal kellene adni, de Zsani baba úgy nyelte... Nem győztem "lapátolni". Persze, éhes is volt. A vacsim után jött volna a fürdetés, aztán az ő vacsorája. Így a pépevés megelőzte az egészet, el is fogyott 120 ml!

Egyébként Jázminnal is hasonlóan kezdtük (hogy éjszaka ne éberesszen 2-3 alakalommal), elalvás előtt kis pép, majd tejcsi, és tente hajnalig.

Következő alkalommal egy pár levél csalán is ment a turmixba, ez is meglepően ízlett neki, 2-3 napig evett is jó 100 ml-ket belőle. Csak sajnos elfogyott az édes almánk, lett helyette savanykás, ez már nem jött be annyira... Azért 50-100 ml között mindig fogyott belőle.

Már én is kezdtem unni az egyhangúságot, ezért pár levél citromfűvel, pár csepp tiszta akácmézzel dobtam fel a turmixot. A hozzászólások nyomán méz helyett, ha szükséges, kevés gyümölcs- vagy szőlőcukrot használok majd...


A citromfű szárát nem ajánlatos beletenni, mert elég fás (a turmix sem viszi), és 1 almához 6-8 nagyobb levélnél többet sem szoktam, mert akkor már túl citromos lesz.

Tetszésindex képekben:

Megszereztem!

És nem adom senkinek:-)

Hamm, hammmm.... Még mindig nem eresztem el...

Köszönöm, elég volt!

Egy kiskanál azért még jöhet:-)


Pár hétig vívódtam rajta, hogy mi legyen a következő az alma után, addig csak a zöldekkel tettem változatossá: 2-3 csalánhajtás (ebből jó sok van nálunk), mellé pár citromfűlevél, vagy menta, esetleg kis levélke disznóparéj, vagy pár levél libatop (nagyon finom saláta helyett is!!!). Zöld azért kerül bele mindig, hogy tartalmasabb legyen, és azért gyomok, mert ezek a saját kertünkben, illetve gyepünkön termett "bio alapanyagok", tutira nem használtunk vegyszert hozzájuk:-).

Szóval agyaltam, hogyan tudnék valamilyen "biztonságos" (ha nem is bio) gyümölcsöt szerezni az alma mellé, a környékünkön. A válasz: SEHOGY. Hiába veszem meg a zöldségesben 1,5-2-szeres áron, nem valószínű, hogy jobb, mint a Tescos, utóbbi helyen ráadásul van választék is...

Így a következő "áldozat" az őszibarack lett (üveges, főtt, mert épp utaztunk, jobb nem volt), aztán pedig nyersen összeturmixoltam 1-2 darabot egy almával. Utána jött a banán, egy két falat magában, aztán ez is csak kísérő lett az alma mellett, mert utóbbi megbízható helyről származik, s nem mellesleg olcsón is sikerült beszereznünk.

Anyósom, mint védőnő, ajánlotta a meggyet, de ezt még nem sikerült beszereznünk.
De cseresznyét igen, mivel férjem egy tábor beszerzője, és a nyíregyházi nagybaniról tudott jót hozni. Mivel hasfájást okozhat, ezért csak 10-15 szemet teszek egy almához. A kész pépnek jó, ha a felét megeszi, így ez a pár szem nem okozott semmi problémát, mégis színesíti a menüt.

A gyümölcs (alma +valami, az arány változó)+zöldek párosítás tehát elég jól bejött Zsaninak.

Törekszem arra, hogy ha lehet, nyerset egyen ő is. A gyerekorvos ajánlotta már a főzelékeket, így megpróbáltam a répát is nyersen leturmixolni, kis csalánnal. PFUJJJ, de szörnyű lett! Lehet, hogy a csalán az oka, de szemcsés maradt, és fertelmes lett az íze... Szerintem nem érdemes vele próbálkozni nyersen, vagy csak csalán nélkül... A főtt üvegesből "elnyalogatott" valamennyit, de mivel azok általában ízetlen répából készülnek, nem volt érte odáig.

A következő próba a cukkíni volt, egy fél szál egy csipet sóval. Ez egészen jól sikerült, ízlett is a kis poronytynak:-). (Kb. fél deci egyből el is fogyott.)

Legutóbb a gyümölcspép tartalmasabbá tétele érdekében egy csipet hajdinacsírát is használtam. A hajdina gluténmentes, így gondolom, nem lehet belőle baj...

A főzelékek még nem rendszeresek ebédnél, de a gyümölcspép-vacsora igen.

Időnként Jázmin is besegít:



Etet, és a maradékot megeszi:-) Kis tündérek:-)

Jó próbálkozást, kedves vega anyukatársaim!

2009. június 22., hétfő

Élő pizza Klári módra...

Vagyis inkább "Bartalos módra", mert édesanyám is hasonlóképp készíti (a sült verziót), jó sok feltéttel, és jó sok "sajttal" (leginkább tofu, még nem nyersevő időszakomban reszelt tofu+rizstejföl volt a nyerő a családban).

Tehát azért sajátos, mert nem csak "pöttyintgetve" van a feltét és a sajt, hanem rendesen meg van rakva, és le van fedve.

Az alapötlet természetesen most is Gittától származott, de ismét változtattam egyet s mást.

A pizzalaphoz ő a mandulatej készítésekor megmaradt pépet használta. Mivel nekem az nem volt kéznél, viszont volt jó sok napraforgócsírám, azt használtam helyette. Sóval és kis vízzel sűrű tésztát készítettem belőle aprítóban. Egyéb fűszerezést ehhez nem használtam, gondolván, hogy a rendes pizza tésztája is natúr ízű. (Mondjuk nálam az is teljes kiőrlésű volt, sokféle gabona, hüvelyes és olajosmag hozzáadásával.)

A pizzalapot kb. 1 cm vastagságú körré formáztam, egy éjszakát aszaltam. Nem használtam alátétet, így hamar kiszáradt, viszont aztán alig győztem levakarni a hálóról...

Reggel megcsináltam hozzá a szószt, hasonlóan, mint Gitta, (csak nem volt aszalt paradicsomom):

1 paradicsom
fél fej lilahagyma (kicsit több volt, így elég erős lett...)
½ piros húsú édes paprika
só, talán kis pizza fűszerkeveréket is raktam hozzá.

Felkentem, kb. 1 órát aszaltam.

Feltétként most csak paradicsomszeleteket és felkockázott lilahagymát használtam. Lehetett volna még olajbogyó is (csak férjem nem szereti...), vagy mint régebben: kukorica és bab, nyersen, illetve csíráztatva. (A megszokott ízek, hmm...) Csak más nem volt kéznél...

Így nézett ki:



Ezt is visszatettem még 1 órácskára, hogy a paradicsom olyan legyen, mintha kicsit sült volna.

Közben elkészítettem a "sajtot" is:

1 csésze napraforgómag
3-4 ek fenyőmag
3-4 ek kesudió
víz
citromlé ízlés szerint (kb. fél citrom)

A magvakat természetesen áztattam, lemostam, majd sűrű tejföl állagúra turmixoltam, ízesítettem.

Felkentem a kissé aszalódott paradicsomos feltétre:



Ebben a formában is aszalódott még egy kicsit, hogy "a sajt ráolvadjon":-).
Mivel már nagyon éhesek voltunk, ezután már nem készült kép...

Finom lett:-) Férjem munkatársának huszonéves fia jól megebédelvw jött hozzánk, de aztán mégis lecsúszott egy szelet, aztán mégegy:-).

Jázmin is ette szépen, és a szomszédaink is jót ettek belőle. Csak kicsit töménynek találták, talátuk. Nem is csoda, sok lett benne az olajosmag.

Azóta az alaphoz fele részben hajdinacsírát adok, és egy kis sárga lenmagot is, így már sokkal lightosabb.

A sajt meg, ha kicsit hígabb, vékonyabbra el lehet kenni. (Vagy csak őrölt kis maghalmokat pöttyintünk rá.)

Fogyasszuk sok nyers zöldséggel, vagy zöldségsalátával, csírákkal.

És jó étvággyal!

2009. június 19., péntek

Kétszínű gyümölcsszelet

A főzeléken és fasírton kívül még ezt vittem a potluckra.

Kétszínű gyümölcsszelet


Az ötletet az Alnatura cégtől vettem, a dm-ben ráakadtam egy gyümölcszseletükre (két ostyalap között egy réteg világos gyümölcsön egy réteg sötét gyümölcs). Persze annak az összetevőit nem kívántam teljes mértékben átvenni...

Saját verziómról már raktam fel képet -ITT-, és -ITT- (a bejegyzés legvégén).
A régebbi képeken jobban látszik, hogy egy szelet két színű, és két fajtavan belőle.

Eddig bárki, aki megkóstolta, odáig volt érte:-)

Hozzávalók:

Epres-mogyorós szelet

A világosabb laphoz:

2 db banán
5-6 db alma
10-15 szem datolya
1 marék mazsola

A sötétebb laphoz:

250 g eper (ha mirelit, a felengedés után csorgassuk le a levét, hogy gyorsabban megaszalódjon)
5-6 db alma
10-15 szem datolya
1 marék mazsola
3-4 ek földimogyorókrém

Szedres szelet

A világosabb laphoz ugyanaz, mint fent.

A sötétebb laphoz:

250 g szeder (ha mirelit, szintén csorgassuk le a levét)
5-6 db alma
15-20 szem datolya
1 marék mazsola
10-15 db friss csalán hajtás (8-10 cm hosszúak, ne legyen túl sok, mert akkor nagyon "zöld ízű" lesz a végeredmény...)

Az arányok módosíthatók, a lényeg, hogy összesen 1 kg legyen. Először mézzel ízesítettem, de a potluckra datolya-mazsola ízesítésel vittem. Ha édesebben szereti valaki, több datolyát rakjon.
Az összetevőket turmixoljuk, kikenjük tapadásmentes alátétre, és aszaljuk (41 fokon).

Egyik oldalán jó fél napot szárítjuk, majd amikor már lejön az alátétről, átforgatjuk úgy, hogy a világosabb és sötétebb színű lapok nedvesebb oldalai érintkezzenek, így fognak összeragadni.

Legegyszerűbben ez úgy kivitelezhető, ha van üres aszalótálcánk. Kivesszük az egyik gyümölcslapot, erre ráhelyezzük fejjel lefelé az üres tálcát, majd egy gyors mozdulattal megfordítjuk. Így a szárazabb oldal a rácson lesz, a tapadásmentes lapot pedig óvatosan leszedhetjük a gyümölcslapról.

A másik réteg ráhelyezése rizikósabb... Vagy úgy kezdjük, mint az előbb. Ekkor érdemes addig aszalni a lapot, hogy már egyben, lehetőleg szakadozás nélkül lejöjjön, így a másikra tudjuk helyezni. Így próbáltam, de kicsit szakadozott, utána kellett "javítani" a felső rétegnek.
Másik lehetőség, hogy a második réteget a tapadásmentes lappal együtt helyezzük a másikra, úgy, hogy egy pár cm-en már előre lefejtjük a teflex lapot, majd óvatosan "kibújtatjuk", kiszedjük a két réteg közül. Legközelebb így próbálkozom majd, hátha ennek jobb lesz az eredménye:-).

Aszaljuk a kétrétegű lapot, amíg teljesen ki nem szárad, ez lehet még 0,5-1 nap is.

Egy kész lapból kb. 30 db szelet lesz (3x10 elosztásban). Vághatjuk ollóval, vagy egy egyszerű lapvágóval is, utóbbi szebb eredményt ad:-)

A gyümölcsszelet fogyasztható reggeliként zöld turmix vagy gyümölcsök kíséretében. Nagyon jó útitárs, kis helyen elfér, mégis tápláló, és ízletes.

Nagyon jó lehet az "úgy ennék valami finom édeset" pillanatokban is, bár a nassolásra senkit sem bátorítanék:-)

Sok sikert!

2009. június 18., csütörtök

Első potluckom...

Vagyis az első, amelyiken részt vettem.
Nagy izgalommal készültem rá, amióta megtudtam, hogy -rám való tekintettel- vasárnap lesz.

Gitta már beharangozta a tökfőzeléket és a fasírtot, amit vittem, tehát először ezek receptjeit írom le.

A tökfőzelék ötlete édesanyámtól származik. Szombaton náluk ebédeltünk, és a tiszteletemre valami nyerset is akart készíteni. Éppen töklevest főzött, hát gondolt egyet, és nyersen is elkészítette, kicsit másképp:



Hozzávalók:

1 tök
fél lilahagyma (kicsi)
pár szem kesudió
1-2 ek extraszűz olívaolaj
1 tk vegamix (só és borsmentes natúr, szárított zöldségkeverék)


A tök egyik felét legyaluljuk, a maradékot pedig a többi hozzávalóval simára turmixoljuk. Jót tesz neki, ha áll legalább fél napot (Hűtőben biztonságosabb, mert akkor a maradékot még eltehetjük 1-2 napig).
Díszítésként tettünk rá friss kaprot (aki szereti, az bele is keverheti).

Ha töklevest szeretnénk, akkor lehet higítani vízzel, vagy magtejjel a levét, kis pirospakrikával színezni.

A tökfőzeléket az egész család megkóstolta, és ízlett nekik. Még édesapám is azt mondta (aki csak azt eszi, ami igazán finom), hogy ha nem lenne főtt leves, a főzeléket enné:-).

Diós fasírt



Az alapötletet Gittától vettem, csak kicsit variáltam, vagyis inkább nagyon... Az ízesítés maradt...

1 cs napraforgócsíra
2-3 cs napraforgó áztatva
1 cs dió áztatva
1 cs lencsecsíra (első próbálkozásomkor volt itthon szárítva, gondoltam, ne vesszen kárba, és bejött...)
1 cs sárga lenmag, szárazon darálva (külön)
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, borsikafű, pirospaprika

Rájöttem (egy jóbarát segítségével), hogy a borsikafű sokkal egészségesebb, mint a fehérbors, mert nem gyomorirritáló, mégis olyan az íze. (Feketeborsot soha nem is használtam, mert az még erősebb a gyomornak)

Az alkotórészeket aprítjuk (aprítóban), kézzel vagy keverőtálas mixerrel összedolgozzuk. (Mivel elég sűrű volt, a mixerrel sokkal egyszerűbben egyneművé lehetett tenni.)
Ebből a mennyiségből 2-3 tálcányi, 1-1,5 cm vastagságú fasírt lesz. Én 1,5 napig aszaltam, hogy teljesen kiszáradjon, és így tovább elálljon.

Amikor először készítettem, és megkóstoltam ezt a fasírtot, hmm... Édesanyám diókolbászának íze ugrott be, gyerekkori jó emlékem. De akármennyire is ízlett, 3-4 darabnál többet nem bírtam belőle megenni egy étkezésre, sok nyers zöldséggel együtt sem. Ezért nem gond, hogy ilyen magas benne az olajos magvak aránya, nem tudod magad túlenni belőle.

A potluckos verzióban volt egy pár marék szárított mungóbabcsíra is, a maradékfelhasználás jegyében:-).

Hamarosan folytatom az élménybeszámolót....

2009. június 11., csütörtök

Fasírtok

Kedves szomszédasszonyom nagyon nyitott személyiség, ezért érdeklődött a nyersétkezésünk iránt. Többször vittünk is át kóstolót édes ételeinkből.

Aztán május elején kölcsönadtam neki Victoria Boutenko könyvét. Egy nap alatt ki is olvasta! Gitta blogját is rendszeresen olvasta már, és akkor volt friss bejegyzésben a Bolognai fasírt. Nagyon tetszett neki, meg is beszéltük, hogy elkészítjük közösen.

Aszalás előtt hihetetlenül finom pástétom volt. Aszalással kicsit megváltozott az íze, de így sem volt rossz:-).

Így néztek ki szeletelés után, és az illatuk...


Többször olvasgattam már a fasírtokról, hogy a nyerskonyha alapvető ételei, de egyedül nem mertem addig belevágni, kípróbálni.

Aztán fellelkesültem!

Az ebédről megmaradt salátából ilyen fasírtok készültek este:



Hozzávalók:

1-2 db répa lereszelve
1 darabka lilakáposzta lereszelve (vagy 5-6 levél apró kockákra vágva)
1 kis szál fehérrépa lereszelve
fél fej lilahagyma apró kockákra vágva
4-5 ek. paradicsomöntet (mivel épp nem volt paradicsomom, házi paradicsomlét használtam, de 1 paradicsom turmixolva helyettesíti)
fűszerek: só, őrölt kömény, pár csepp szójaszósz (én a világosat szeretem, mert lágyabb az íze)

A zöldség kb. 1,5 csészényi volt, ehhez adtam kb. 2 csészényi áztatott napraforgómagot, és egy gerezd fokhagymát, amit aprítóban daraboltam össze.


Két Excalibur tálcára való mennyiség lett.

Hogy ne menjen üresen az aszaló, körülnéztem a hűtőben, hogy milyen zöldséget használhatnék még fel fasírtnak.

Találtam két ráncos céklát, meg majdnem egy egész csomag kissé levénült spárgát, ami salátába már nem túl jó.

Mindegyiket alaposan meghámoztam, tettem hozzá 1 kisebb vöröshagymát, 1,5-2 csésze áztatott napraforgót, szezámmagot aprítva, és egy fél marék áztatott fenyőmagot is egészben.

Fűszernek sót és őrölt köményt használtam, talán még egy gerezd fokhagyma is ment bele. (Másra legalábbis nem emlékszem már...)
Két ilyen tálcányi lett a masszából:


A színe nem mindennapi, az tény:-).
Férjemnek ez ízlett a legjobban a háromból, és tényleg finom volt! Az egész fenyőmag különösen jót tett neki.
Az öt tálcányi fasírt így festett:





Jobb oldalon a céklás-spárgás, középen egy sor bolognai, bal oldalon pedig a káposztás-répás.

Sajnos azonban egy hét elteltével apró fehér foltocskák jelentek meg rajtuk, és büdös, savanykás szaguk lett... Nagyon sajnáltam őket:-(

A dolog tanulsága:

-vagy kisebb adagot készíteni egyszerre (Hiába vagyunk család, ez a mennyiség egyszerre túl nagy, mivel ilyen zsiradéktartalmú ételből nem sokat lehet egyszerre megenni.)
-vagy jobban ki kell szárítani
-De az is lehet, hogy hűtőben tárola tovább bírták volna, mint a konyhában, légmentesen zárt dobozkában.

Gitta hűtőben tárolja, mostmár én is, és jobban kiszárítom:-)

2009. június 4., csütörtök

Tartozom...

Ez volt egyik első feltett képem, komment nélkül, adós vagyok a recepttel.



Ez volt első sós-újításaim egyike, és hát, valljuk be, ebben a formában kissé különös volt, így nem aratott osztatlan sikert...

Az alapötletet Szilvitől vettem, ő diókőrözöttel töltötte a paradicsomot.

Mivel dióm nem volt itthon, napraforgót használtam helyette. Hagymát is turmixoltam bele, amitől kissé "vad" íze lett.

A kőrözöttet paradicsomba töltöttem, kelkáposzta levéllel letakart tányéron, friss tyúkhúrhajtással díszítve tálaltam.

Férjem megkóstolta, talán Jázmin is, de a nagy része nekem maradt... Szerintem finom volt, de legközelebb a hagymát csak belekockázom a pástétomba, nem turmixolom.

A töltelékből sok megmaradt, amit megaszaltam, mivel nem győztem enni.
Ilyen csinos kis lapocskák lettek belőle:




Ezt krékerrel már a család is jobban díjazta, én pedig különösen jóízűen ropogtattam saláta mellé.

Tipp: Ha nem fogy el egy pástétom, leaszalható, és ilyen jól kiszárított lapként, légmentesen zárható tálkában néhány hétig is eláll (nálunk ennél hosszabb ideig még nem maradt:-).

Sok sikert!

2009. június 1., hétfő

Egy kis zöldség...

Mint írtam, előbb a gyümölcsös, édes ízekkel barátkoztunk meg. Csak ebédre szoktunk zöldségsalátát enni sós krékerrel (férjem, lányom főként házi zakuszkával, szójapástétommal, mivel az élő pástétomok általában csak nekem ízlettek...).

Egy pár hét után azonban ezt kezdtük megunni, főként Jázmin, aki nagyon szerette a salátát, amíg volt mellé valami hagyományos köret, fasírt. De amióta áttértünk csak salátára, nagyon keveseket evett belőle, krékerekből szintén.

Ebéd előtti alvásából felébredve hamarosan el is kezdte mondogatni, mikor az evéssel próbáltam becsábítani, hogy "Nem finom a ebéd!". És indult is a szomszédba a gyerekekhez játszani, ebédet és kenyeret kunyerálni. (A ház első részében egy 4 gyermekes család él, kedves barátaink.) A gyerekek már csak ilyenek... Jázmin az a típus, aki megszerzi azt, amit szeretne...

Férjemmel úgy döntöttünk, hogy ez így nem maradhat, így az étrendünkbe ideiglenesen (???)visszaillesztettük a házi sütésű, "komplettált" kenyeret: kismalomban megőrlök mindenféle gabonát (pl. búza, zab, árpa, barnarizs, amaránt, hajdina, köles + kukoricadara) és hüvelyest (pl. lencse, vöröslencse, sárgaborsó, szójabab; mindegyikből egy-két ek.), amit csak találok, és olajos magvakat teszek hozzá (tökmag és napraforgó egészben, len- és szezámmag őrölve), kevés fehér liszttel (max 30 %) lágyítom a tésztát. Az élesztőt kis méz+ víz+ liszttel bekovászolom (egy adaghoz 1/3 is elég).

Jól leírtam a receptet, pedig nem is ezt akartam... Addig nem fogjuk ezt elhagyni, míg ízben és állagban legalább hasonló élőt nem sikerül alkotnom. Egy próbálkozásom volt már, az összetevőket csíráztatva használtam. Az arányok nem voltak ugyanazok, és kissé savanykás is lett, így nem az igazi... Ha sikerül, megosztom veletek is:-).

A másik dolog, ami egyértelműen hiányzott Manónak (így becézzük), az a leves. Furcsa, mert mindig is ritkán főztem ilyesmit (férjem szerint minek főzzük meg a vizet, és esszük meg úgy). Amikor a nagyszülőknél, vagy vendégségben kaptunk levest, mindig teljesen "bezsongott tőle", csak azt akart enni.

Gondoltam hát egyet, és elkészítettem neki első élő zöldséglevesemet:



Hozzávalók:

1 kis fej karfiol
1-2 szál répa
pár marék mungóbab csíra
víz
só, vegamix (ételízesítő só és bors nélkül)



Nagyon egyszerű, és finom!

A répát 1-2 mm-es szeletekre vágtam, a karfiolt apró rózsáira szedve aprítottam hasonló méretűre.





A karfiolt csak sóztam, a répához adtam vegamixet is. Azért jó besózni, mert akkor levet ereszt, kicsit megpuhul, de persze azért roppanni fog. Fél-egy óra állás elég neki, de ha több, az sem baj.


Kicsit kitettem a napra, hogy melegedjen, és puhuljon jobban (utóbbi nem biztos, hogy megvalósult). Közvetlenül fogyasztás előtt összeborítottam a zöldségeket, majd nyakonöntöttem a kb. 40 fokra melegített vízzel.


Ahogy Jázmin meglátta a levest, rögtön volt kedve ebédelni!:-)


És még a szomszédéknak is ízlett!

A mungóbab csírája olyan ízű, mintha zöldborsó lenne, Jázminnal magában is rengeteget meg tudunk enni belőle.

A leves másik változata, adzuki bab csírájával, és karalábéval, káposztával kiegészítve, és a kedves Fogyasztóval:







Férjem unokatestvérééknél a kettő öszvérét próbáltuk ki: volt benne mungóbab csíra, répa, karfiol, karalábé, és káposzta is, plusz fűszerezésként Alnatura bio fűszerkeverékből egy kevés. Ez is nagyon jó lett!:-)

A variációk száma végtelen!

Mivel a fehérrépának csak az ízét szerettük a főtt levesben is, kipróbáltam, hogy keveset a zöldségek közé reszeltem, illetve petrezselyem és zellerzöldet is daraboltam hozzá. Ez is egy (l)ehetőség, a többit a fantáziátokra bízom!:-)

Jó étvágyat!