Élő pizza Klári módra...

Vagyis inkább "Bartalos módra", mert édesanyám is hasonlóképp készíti (a sült verziót), jó sok feltéttel, és jó sok "sajttal" (leginkább tofu, még nem nyersevő időszakomban reszelt tofu+rizstejföl volt a nyerő a családban).

Tehát azért sajátos, mert nem csak "pöttyintgetve" van a feltét és a sajt, hanem rendesen meg van rakva, és le van fedve.

Az alapötlet természetesen most is Gittától származott, de ismét változtattam egyet s mást.

A pizzalaphoz ő a mandulatej készítésekor megmaradt pépet használta. Mivel nekem az nem volt kéznél, viszont volt jó sok napraforgócsírám, azt használtam helyette. Sóval és kis vízzel sűrű tésztát készítettem belőle aprítóban. Egyéb fűszerezést ehhez nem használtam, gondolván, hogy a rendes pizza tésztája is natúr ízű. (Mondjuk nálam az is teljes kiőrlésű volt, sokféle gabona, hüvelyes és olajosmag hozzáadásával.)

A pizzalapot kb. 1 cm vastagságú körré formáztam, egy éjszakát aszaltam. Nem használtam alátétet, így hamar kiszáradt, viszont aztán alig győztem levakarni a hálóról...

Reggel megcsináltam hozzá a szószt, hasonlóan, mint Gitta, (csak nem volt aszalt paradicsomom):

1 paradicsom

fél fej lilahagyma (kicsit több volt, így elég erős lett...)

½ piros húsú édes paprika

só, talán kis pizza fűszerkeveréket is raktam hozzá.

Felkentem, kb. 1 órát aszaltam.

Feltétként most csak paradicsomszeleteket és felkockázott lilahagymát használtam. Lehetett volna még olajbogyó is (csak férjem nem szereti...), vagy mint régebben: kukorica és bab, nyersen, illetve csíráztatva. (A megszokott ízek, hmm...) Csak más nem volt kéznél...

Így nézett ki:

Ezt is visszatettem még 1 órácskára, hogy a paradicsom olyan legyen, mintha kicsit sült volna.

Közben elkészítettem a "sajtot" is:

1 csésze napraforgómag

3-4 ek fenyőmag

3-4 ek kesudió

víz

citromlé ízlés szerint (kb. fél citrom)

só

A magvakat természetesen áztattam, lemostam, majd sűrű tejföl állagúra turmixoltam, ízesítettem.

Felkentem a kissé aszalódott paradicsomos feltétre:

Ebben a formában is aszalódott még egy kicsit, hogy "a sajt ráolvadjon":-).
Mivel már nagyon éhesek voltunk, ezután már nem készült kép...

Finom lett:-) Férjem munkatársának huszonéves fia jól megebédelvw jött hozzánk, de aztán mégis lecsúszott egy szelet, aztán mégegy:-).

Jázmin is ette szépen, és a szomszédaink is jót ettek belőle. Csak kicsit töménynek találták, talátuk. Nem is csoda, sok lett benne az olajosmag.

Azóta az alaphoz fele részben hajdinacsírát adok, és egy kis sárga lenmagot is, így már sokkal lightosabb.

A sajt meg, ha kicsit hígabb, vékonyabbra el lehet kenni. (Vagy csak őrölt kis maghalmokat pöttyintünk rá.)

Fogyasszuk sok nyers zöldséggel, vagy zöldségsalátával, csírákkal.

És jó étvággyal!