2009. május 31., vasárnap

Meglepődtem...

Kaptam valamit, amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna...

Egy kuktasapkát Gittától .







Még csak egy hónapja kezdtem ötleteimet közzétenni, ráadásul még nem is sokat... És kaptam egy ilyen megtisztelő "címet"... Nagyon köszönöm, Gitta!

Tovább is adnám szeretettel:

Gittának, de gondolom, ez nem túl szabályos, ezért a nulladik helyen... Azért, mert rengeteget tanultam, és tanulok tőle.

Bridge-nek, aki régi ismerősöm, de csak nemrégiben fedeztem fel a blogját, és tetszik a stílusa.
Siccikének, mert hasznos bejegyzései vannak, és mutatós az oldala,
Szilvinek, mert "étektársam",
Dulminának, mert nagyon igényes a blogja, gyönyörű képekkel illusztrálva,
Katanyakának, mert "sorstársam" két kis leányzóval, és tetszenek a személyes hangvételű bejegyzései.

A kuktasapka újabb löketet adott, hogy minél gyorsabban folytassam a receptjeim feltöltését. Csak hát a feladatok sora olyan hosszú... Azért igyekszem!

Jó blogszerzést mindenkinek!

2009. május 27., szerda

Boldog szülinapot!

Jázmin lányom ma lett két éves. Ez alkalomból elkészítettem első élő tortámat, íme:




Az alaphoz aszalt alma-banán gyümölcslapot használtam. Két normál vastagságú (0,5 kg alma, 0,2 kg banán), vagy egy vastagabb (1 kg alma, 05, kg banán) lapot négyfelé vágunk, lekerekítünk. Én most egy vastagabbat használtam, de javaslom, hogy Excaliburban ne rakjatok ekkora tömeget egy tálcára, mert meghajlik...

Tipp: Ha elkészülés után nem áll majd néhány órát, hanem rögtön szeretnénk fogyasztani, érdemes kis vízzel, gyümölcslével leecsetelni a lapokat, hogy gyorsabban megpuhuljanak, és szeletelhető legyen a torta.

A fényképező látványára Jázmin egyből felkiált: "Anya, fényképezz Manót is!" Így tettem:-)



Erre jöhet a krém:

kb. 15 dkg dió
10-15 szem kesudió (csak azért, mert a diót nem találtam elégnek)
1 banán
1 alma
1-2 ek. méz (elhagyható)

A diót egy éjszakára beáztattam, majd napon szárítottam. A kesudiót nem "kezeltem", már úgyis halott (hiába próbáltam csíráztatatni, csak berohadt...). A kétféle száraz magot a kis konyhai aprítómban megőröltem, majd hozzáadtam a banánt, az almát és a mézet.

(TV Shopos aprítóm van, és tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Szárazon bármilyen olajos magot ledarál, lenmagot, mákot is, kissé nedves anyagokkal is gyorsan megbírkózik.)


Rétegelés: egy tortaalap, egy adag krém (az egész majdnem 1/3-a) , és egy réteg eper.



Erre még egy lap, aztán krém, eper, és így tovább.

A negyedik lap tetejére, és az oldalára is kentem kis krémet.




Már csak a díszítés van hátra:

kókuszreszelék, eper, és aranymazsola.





Alig győztük kivárni, hogy elkészüljön...:-)

Jázmin kedvence az eper, így a torta sikere sem maradhatott el.


Jó étvágyat!


2009. május 25., hétfő

Kiegészítek, megint...

A palacsinta tésztán még változtattunk annyit, hogy az almát nem pucoljuk meg, csak kimagvaljuk, "héjában a vitamin":-). A turmixgép úgyis apró szemcséket csinál a héjból, az aszalás után pedig fel sem tűnik.

Gondolkodtunk az édesítés kérdésén is. Igazából, ha édes gyümölcsöt teszünk az almához, például banánt vagy körtét, fölösleges a méz. A szedres, málnás, meggyes és kivis változatnál azért jól jött:-). Méz helyett pedig lehet mazsolát, datolyát használni.

A hétvégén meglátogattuk férjem unokatestvérének családját. Hát, a gyümölcspalacsinta nekik is tetszett, a gyerekek pillanatok alatt eltüntettek négy lapot, csak úgy üresen, töltelék nélkül:-).

Együtt elkészítettünk még egy élő zöldséglevest is, ami hasonló sikert aratott.
A recepttel hamarosan jelentkezem:-)

2009. május 19., kedd

Gyümölcspalacsinta

A férjem mindig azt hajtogatja, hogy olyan ételekről írjak, amiket az egész család (de legalább ő) nagyon szeret...


Az események leírásában a következő pont, hogy március 23-án meglátogattunk egy családot, akik már 2007 szeptember óta nyers koszton élnek.

Az Excalibur aszalóra már februárban beruháztunk, hiszen az kell a nyers étkezéshez, indokoltam férjemnek is. De nem mertem belevágni az aszalásba, nem tudtam, hogyan kezdjek bele.

Nahát, ismerőseinknél néhány órás, alapos nyersétkezési ismeretcsere, és közös élő ebéd után neki is láttunk egy adag édes kréker elkészítésének.
Itt kóstoltuk először a kosárkát epres töltelékkel, az alma-banán palacsintát kivikrémmel. Nagyon ízlett, még Jázmin lányomnak is:-).


Az úton hazafelé (jó hosszú volt...) eldöntöttem, hogy akkor ebbe az irányba továbblépünk. Ezt követően nem is főztem, csak egyszer sütöttünk hagyományos palacsintát, ami messze alulmúlta nyers társát, és meg is feküdte a gyomrunkat estére... Illetve a télire eltett lecsóval, kis kenyérrel egészítettük ki ebédeünket néha.

Az "áttérés" után az édes ételekkel előbb megbarátkoztunk. A kedvenc hamarosan a "gyümölcspalacsinta" lett. Eredeti receptjét ismerőseinktől kaptuk, de Gittánál is megtaláltam.

Néhány dolgot változtattam a tésztán:

Mivel nem túl gazdaságos, ha az aszaló egy-két tálcával megy, mi mindig telerakjuk. Egy tálcára 700 grammot jó felkenni, így egy teljes adag 6,3 kg. Ebből nálunk általában 5 kg alma, 1 kg banán, vagy más gyümölcs, és 0,3 kg méz.



Íme saját próbálkozásaim fotói:







A töltelék itt kb 1 cm-es tahinicsík (tahini+méz), majd vékonyan sárgabaracklekvár (még hagyományos, de biztosan tökéletes lesz áztatott aszalt barack+méz turmixolásával is). Díszítésként áfonyaöntet, de lehet a Gittánál olvasott csoki/karoböntet is. A férjemnél ez a favorit:-).



Még egy változat:




A sötétebb palacsintánál 5 laphoz kb. 1,1 kg szedret, 2,1 kg almát, 0,2 kg mézet használtam, és kb 100 g csalánt! Az ízében fel sem tűnt a csalán, de a jótékony hatása egyértelmű:-). Egy laphoz tehát kb 220 g szeder, 50 g méz és 400 g alma, egy marék csalán kell.

Ezt az adagot alma+banán+mandula+méz keverékével töltöttem, áfonyaöntettel díszítettem.
(Ezek azért ilyen ráncosak, mert ekkor még nem a teflex alátétet használtuk, hanem sütőpapíroztunk, azon pedig ilyenre aszalódik.)


Tapasztalataim szerint jót tesz a gyümölcspalacsintának, ha megtöltve áll egy kicsit, hogy megpuhuljon, különben kicsit rágós.

De még számtalan variáció van a fogyasztására, például önmagában, két különböző színűt és alapanyagút szorosan összefogva és felcsavarva, banáncsíkot beletöltve, vagy akármilyen kedvenc, édes töltelékkel megtöltve.


Mi általában reggeliként vagy vacsoraként fogasztjuk, csalános gyümölcsturmix vagy natúr gyümölcs kíséretében. Hogy laktatóbb legyen, érdemes vagy olajos magvas krémmel tölteni, vagy elfogyasztani néhány szem mandulát, törökmogyorót, diót stb. mellé.


Jó étvágyat, jó alkotást!

2009. május 18., hétfő

Kosárka kiegészítés

Legutóbb nem írtam, hogy a receptben szereplő mennyiség kb. 4-5 Excalibur tálcára elegendő, a forma méretétől függően.
A hozzávalókból tortaalap is készíthető, tetszőleges töltelékkel tölthető.
A múltkor készített kosárkák kb. 2 hétig álltak el (műanyag dobozban lefedve), mert ennyi idő alatt elfogytak:-).

Még egy dolog, amire gyanakszom: a kókuszreszelék nem nagyon szereti az áztatást, mert így fura savanykás útóíze lesz a vele készült ételnek. Kipróbálom majd áztatás nélkül is.

További receptek hamarosan...

2009. május 14., csütörtök

Ígéret szép szó...

Elég régen írtam már...

Ígértem a fotókon szereplő ételek receptjeit, íme az első:

Kosárka

Hozzávalók:

Szárazon 2 csésze hajdina, csíráztatás után több lesz
40 dkg mandula beáztatva
3 csésze kókuszreszelék
2 csésze mazsola és/vagy datolya beáztatva
2 marék aszalt meggy egészben, vagy szilva nagyobb darabokban, beáztatva
7 db óriási banán


Ezeket az összetevőket aprítógépben és/vagy turmixban összedolgozzuk.

Lenmagot őrlünk szárazon, szükség szerint teszünk a masszához annyit, hogy jól formázható legyen.


Ez volt az alaprecept, melyet kedves ismerőseinktől, egy 1,5 éve nyers koszton élő családtól kaptunk.


Néhány dolgot változtattam rajta:

-aszalt meggy helyett vörösáfonyát használtam

-mézet tettem bele plusz édesítésként (Mi még jobban szeretjük az édesebbet...)

-A hajdinacsírát megaszaltam, és a házi malmomon megőröltem, mivel az aprítógépem pici, és a száraz anyagot jobban szereti, a turmixnak meg túl szilárd a csíra... A hajdinacsíra-liszt volt a sűrítő, ezért mertem áztatni a kókuszreszeléket is (lehet, hogy ezt az olajosmagvat fölösleges?), illetve a lenmagot is szárazon megőröltem, beáztattam.

Formázási tipp:


Elég 1 db fém vagy műanyag forma. és egy darabka folpack. A fóliát bele a formába, aztán egy adag masszát belenyomkodunk, a forma közepét ujjal kivájjuk. Gyors mozdulattal az aszaló rácsára helyezzük, majd levesszük a formát a folpack kilógó részét meghúzva. Nem olyan vészes a dolog, csak kicsit macera. A végeredmény azonban kárpótol:-)






Most hosszúkás formát használtam, nem a múltkori kereket. Ez nagyobb, így kicsit rövidebb ideig tartott a formázás.


Az aszalás nem 1-2 óra. Én este beraktam, reggel megfordítottam. Aztán még aszaltam, amíg gondoltam... A közepe nem szárad ki egészen, olyan állagú, mint egy jó kis teljesőrlésű kenyér...

Hát, ő lenne az.

A múltkori fotón a világosabb töltelék crunchy földimogyorókrém+méz, a sötétebb ugyanez kis karobporral, kókuszreszelékkel megszórva. Közepükön aszalt vörösáfonya.


Tudom, a földimogyoró nem túl élő, csak pörkölten fogyasztjuk.... Azóta sikerült tahinit beszereznem, és azzal töltjük, vagy egyéb gyümölcskrémmel, lekvárral (hagyományossal is...). Kedv szerint változtatható a töltelék.

Először "nyersevő" ismerőseinknél kóstoltuk, eperkrémmel. Hmmmm...


Zöld turmix (csalán+gyümölcs), vagy darabolt gyümölcs kíséretében komplett reggeli fogás, nálunk legalábbis...


Ez volt az első aszalt nyers ételem, amit a kétéves kislányom hajlandó volt megkóstolni, sőt, jóízűen ette... A hajdinás krékeret azóta sem nagyon szíveli...


Találtam még egy jó fotót.



Itt a töltelék: alma, banán, áztatott szezámmag, kókusz és mandula, kis méz. nem lett elég édes, ezért a tetejére még egy kis fekete áfonya öntet (ez még nem házi:-(...), kókuszreszelék és mandula díszítésként.

A kísérőről majd kicsit később, egyszerre elég lesz ez a recept is:-).


Ezt egyébként férjem munkatársának és családjának készítettem, de elfelejtette elvinni, így mi vacsoráztunk belőle egy jót :-).


Jó étvágyat mindenkinek, és sok sikert!

2009. május 4., hétfő

Hogyan is kezdődött?

Férjem unokatestvére egy jó évvel ezelőtt mesélt nekünk nagy átéléssel Victoria Boutenko: A nyers étel csodája című könyvéről, a zöld növények csodás ásványianyag- és fehérjetartalmáról. A dolog megmozgatta a fantáziámat...
Aztán várandós lettem, és a vashiány megelőzése, és a szörnyű fáradtságérzés elmulasztása érdekében kipróbáltam a csalános zöldségturmixot, de nem aratott túl nagy sikert... Pár hónap kihagyás után kiderült, hogy vashiányos vagyok. Néhány ismerős ajánlására kipróbáltam a csalánt gyümölccsel turmixolva, és így már jó volt! (Persze, a zöldséges sem lett volna olyan vészes, ha szárat nem teszem bele, vagy nem rúdmixert, hanem turmixgépet használtam volna.)
A kislányomnak minden reggelire készítettem gyümölcspépet, magamnak meg csalánt raktam hozzá (2008 augusztusától kezdve). Ez így nagyon bevált, a vérképem is rendbejött.
Második lányunk születése előtt nem sokkal, októberben komolyabban elkezdtem gondolkodni a nyers étkezésről, erre való áttérésről. Mert ha másfél éves kislányunk megszokja a hagyományos étrendet, rettentő nehéz lesz átszoktatni, mivel ahhoz még kicsi, hogy megértse, mi az egészséges, a megszokott ízek, látvány pedig nagyon fontos.
Persze mindig is törekedtünk az egészséges étkezésre, hogy minél több nyers gyümölcs és zöldsség legyen az étlapon (reggelire kása gyümölcssalátával, ebéd nem nagyon volt zöldség, vagy zöldségsaláta nélkül, vacsira is valami "élő"). A kenyeret is magam sütöttem, saját búzából, különféle hüvelyesek, gabonák, magvak kiegészítésével (Ezékiel-kenyér továbbfejlesztett változata). Csak növényi alapanyagokat használtam, csak terhességem alatt szoktam vissza kicsit a joghurtra, fehér csokira...
Megtaláltam Urbán Vali honlapját, ő fordította V. Boutenko könyvét. Ajánlott még egy receptes könyvet is (Angela Stokes: Élő ételfinomságok receptkönyve). Belelkesedtem, és férjem támogatásával, megrendeltem a két művet. Az egyik épp kifogyott, így jó sokat kellett várnom. Amikor végre megkaptam (Zsani lányunk születése után), alig bírtam letenni Victoria írását, szoptatás közben folyton a kezemben volt.
Elolvastam... Hát, nem semmi! Mindenkinek ajánlom!
A csalános turmixot a család többi tagjával is megkóstoltattam, így a reggeli állandó része lett. A megszokott ebéd mellé elkezdtem zöldséges, zöld leveles "önteteket" gyártani. Kissé vad ízük miatt kellett melléjük a zöldségsaláta, illetve valamilyen megszokott főtt étel (krumpli, tészta). A vacsora még maradt hagyományos kenyér, szendvics, pizza zöldséggel. NEM MEGY ÁM OLYAN EGYSZERŰEN AZ ÁTÁLLÁS!!!
Folytatás hamarosan...

2009. május 1., péntek



Álljon itt néhány kép ízelítőül, a leírást majd később...