2010. március 30., kedd

Egyszerű és nagyszerű - Cukkíni egytál

Nemrég hajában főtt, illetve párolt krumplit készítettem a családnak. Mi is lehetne ennek a nyers változata?

Próbálkoztam már hámozott cukkínivel, besózva, de nem volt az igazi, kesernyés volt az utóíze…

Kedves szomszédasszonyomtól, Ildikótól kaptam egy gyönyörű, friss, zöld cukkínit. Adjak még egy esélyt?

Adtam, és megérte!

Olvastam hogy a héjában nagyon sok hasznos dolog van, kár meghámozni. Így csak felkockáztam szépen, majd besóztam.

Volt kéznél olajban áztatott vöröshagyma (ezt ették a krumplihoz is), ez is került rá, kis kevergetés, és már kész is.


Hihetetlen, milyen finom volt! Most nincs szezonja, de nyáron biztos gyakran fogok ilyet enni!

Salátával és krékerrel együtt fogyasztottam, így komplett ebéd volt.

Répás kínai kel saláta


6-8 levél kínai kel
2-3 paradicsom
1 répa
2 ek darált tökmag (áztatott és visszaszárított)
1 ek olajban áztatott vöröshagyma


A kínai kelt és paradicsomot kockáztam, a répát apróra reszeltem. Hozzákevertem a többi alapanyagot, majd sózás.

Nem vagyok egy salátaöntetes típus. Egy kis só (és olaj) pont elég, ha van pár szem paradicsom, vagy valami lédúsabb zöldség, például uborka.

Jó egészséget mindenkinek!

2010. március 28., vasárnap

Nyersétel találkozó 2010.03.21.

Nem szeretem a potluck szót, angolul poénos („szerencsefazék”), de szerintem pocsékul hangzik magyarul… Na mindegy. Térjünk a tárgyra!

Legjobb barátnőmet (másodunokatesóm is), Ibolyát, illetve gyermekkori jó barátomat és menyasszonyát, Petit és Erikát is sikerült belelkesítenem, és elhívnom a találkozóra, így a csapatnak több, mint az egyharmadát mi tettük ki.

13 fő volt összesen, ebből az egyik Zsani volt, a 16 hónapos kislányom (a nővére most lemaradt, mert indulás előtt 20 perccel elaludt, így tesóimra hagytam). Nagyon családias volt a hangulat, Zsani gondoskodott a feszültségoldásról: sziázgatva járt ide-oda, papucsot húzott a kezére, és úgy járt négykézláb, és még számtalan ötlete volt, élvezte, hogy most ő az egyszem gyerek,és csak rá figyel 10-12 felnőtt:)

A házigazda Annipanni volt, és párja, a helyszínt pedig Bendegúz és Andi biztosította. Ott volt még Dömötör Sándor és Adrienne (szeptemberben már találkoztunk), és egy új, nagyon szimpatikus házaspár: Dominika és Péter. Meg persze az „én csapatom”: Zsani, Ibolya, Erika, Peti, én.

Dominikával és Péterrel már az első pillanatoktól szimpatizáltunk, jelenleg 5 gyermeket nevelnek, és pár hete költöztek haza Magyarországra 8 évi amerikai, közben kis kanadai, illetve csehországi tartózkodás után. A szimpátia csak nőtt az est folyamán.

Az ételkínálat most nagyon furcsán alakult, mert majdnem mindenki édességet hozott.
Én szerencsére készültem egy kis sóssal is.

Magyaros szezámkrém



Az alapötlet Angela Stokes receptes könyvéből származott, ez egy bazsalikomos-fokhagymás napraforgó sajtkrém volt (hamarosan felteszem a receptjét, mert két bemutatón is nagy sikere volt). Ezt fejleszettem tovább magyaros ízesítéssel.

Mitől is lesz magyaros egy étel? Vöröshagyma, fokhagyma, pirospaprika és bors, az én olvasatomban inkább borsikafű ,de ez most nem volt, így lehelletnyi fehérbors került bele.

Jöjjön végre a recept!

Hozzávalók:

2 cs szeámmag
1/2 cs dió
1nagy paradicsom
1/2 lilahagyma (olívaolajban áztatva, lehet vörös is)
2 gerezd fokhagyma (olívaolajban áztatva)
Pirospaprika

Borsikafű/fehérbors
Kevés méz (elhagyható)

Az olajos magokat éjszakára (8-10 óra) beáztatjuk, majd leöblítjük.
A szezámmagból kis sóval tejet készítettem, majd szűrőzsákkal leszűrtem. A szűrőzsákban maradt szezámpépet használtam a pástétomhoz. (A kb. 1,5 liter tejet 1-2 evőkanál mézzel dúsítva Zsani kortyolgatta el a délután és este folyamán).
A szezámpép mehet a turmixba a többi összetevővel, és annyi vízzel, hogy jól turmixolható legyen.

A hagymákat áztassuk be hidegen sajtolt olajba, így elvesztik azt az erős, vad, csípős ízüket, és olyanok is bátran fogyaszthatják, akik egyébként nem bírják a nyers hagymát. (Ezért az ötletért szintén Angela Stokes-nak lehetek hálás.)

Ízesítés közben kóstolgattam, kicsit savanyúnak éreztem, így rögtön tettem bele egy kiskanálnyi mézet. Mire beleraktam, rájöttem, hogy nem savanyú, hanem csípős. De mitől, amikor az olajban áztatott hagyma nem csíp? A pirospaprika volt a ludas, nagymamám jól bevásárolt belőle, mert nem volt ráírva, hogy erős…

Miután összeturmixoltuk, szűrőzsákba és szűrőbe tesszük egy tál fölé, majd lesúlyozzuk, hogy a levét kipréselhessük. Idő hiányában most csak kinyomkodtam a folyadékot a szűrőzsákból. Az így nyert lé kiváló salátaöntet vagy levesalap.
Ha állni hagyjuk néhány órát, a savó kiválik az alján, a tetején pedig „joghurt” keletkezik, ami lekanalazható. Két napig áll el hűtőben.
A szezámmagpép lesz a pástétom, így szűréskor hagyjunk benne annyi nedvességet, hogy kenhető legyen. Paradicsommal és zöld levéllel (répa zöldje) díszítve tálaltam.
Én abszolút nem tolerálom az erős paprikát, de a többieknek szerencsére nem jelentett gondot.:)

„Csokis”-körtés hajdinarudak



Az alapötlet egy angol nyersételes blogról származik: csokis bevonatú, színes belsejű müzliszeletet láttam itt, recept nem volt, de tudtam hogy ezt meg kell csinálnom. A bemutatott verzió még nem tökéletes, de ígéretes!

1-1,5 cs hajdinacsíra
1 cs áztatott dió
2 cs körte
4-5 ek sárga lenmag (szárazon darálva)
Maréknyi vörös áfonya
Körte palacsinta szélek apró darabokban
Késhegynyi vaníliapor

A körtét turmixoltam. A diót és 1 csésze hajdinacsírát leöblítés után aprítógépben daráltam, majd az összes hozzávalót összekevertem. Az aszaló tapadásmentes alátétjére kb. 1 cm vastagon kentem fel, úgy 25x25 cm-es négyzet lett. Ezt 4x10 elosztásban „felvágtam”, és széjjel húztam a kis rudakat az egész tálcán. 10-12 óra elteltével le lehet fordítani az alátétről. Ha van üres aszalótálca, akkor ezt az aszalvánnyal teli tálca tetejére rakjuk (fejjel lefelé), és egy gyors mozdulattal átfordítjuk. Ha nincs üres tálca, akkor óvatosan áthúzzuk az aszaló elejére, vagy egy nagy tálcára az aszalványokkal teli alátétet, erre jön ráccsal lefelé a tálca, gyors fordítás.
Ha 1 héten belül elfogyasztjuk, akkor 5-6 órát aszaljuk még,ilyenkor a közepe még puha marad. Ha viszont tovább fogjuk tárolni, akkor teljesen ki kell szárítanunk, ez még 8-12 óra, hogy a közepe is roppanjon.

Mázhoz:
Kókuszvaj (készítéséről írtam ITT)
Karobpor
Datolyalekvár (áztatott datolya turmixolva)
Méz

A datolya igazság szerint nem olyan jó bele, csak nem volt otthon méz. Pontos arányokat nem tudok megadni.
A kókuszvajas pohárkát meleg vizes bögrébe állítom, így kevergetve felolvasztom, aztán beleszitálom a karobport, és belekeverem a datolyalekvárt, illetve folyékony mézet. Amíg folyékony, belemártogatom a rudakat. Szobahőmérsékleten megszilárdul a máz, hűtőben még gyorsabban.
Ha nincs benne datolya, akkor 1,5-2-szer annyi méz kell bele, mint amennyi a kókuszvaj, és 1-2 evőkanál karobpor. Ez a máz keményebb lesz, én így jobban szeretem.

A képen nem olyan szép, mint amilyen finom:-) (Bizonyíték rá, hogy egy morzsa sem maradt, pedig mindenkire 2 db jutott...) Ha a csokimázban nincs datolya, akkor szilárdabb, simább lesz, és jobban is néz ki... Majd legközelebb!:-)


A kép forrása

Jó étvágyat!

2010. március 26., péntek

B 12 vitamin

A kép innen

Szilvi kérdésére:

Találtam egy rövid összefoglalót a B12 vitaminnal kapcsolatban:




"NA ÉS A B-12?
A vegán és a vegetáriánus étrenden élőknek valóban érdemes odafigyelni a B-12 vitaminra. Az okot nem ismerjük, de valamiért ebből a vitaminból hiány alakulhat ki főleg a vegánok szervezetében. Ugyanakkor az is igaz, hogy a húsevők közt még nagyobb számban fordul elő ez a betegség. Mindenesetre érdemes lehet olyan B-12 kiegészítőt beszerezni, ami 100% vegán, azaz húsmentes eredetű. Ezt methylcobalamine-nak hívják, bakteriális eredetű és a felszívódási képessége igen hatékony. (Egyébként normális esetben a szervezet maga állítja elő a számára szükséges B12 vitamint. Növényekben kis mértékben, főleg szerves trágyás gazdálkodásban fordul elő, de nem előre kiszámítható módon. Ez az egyik oka annak, hogy a növényekből bevitt B12 vitaminra nem feltétlenül építhetünk. (A másik a vitamin analóg formája, ami a teszteredményeken B12-ként mutatkozik, holott B12-ként való hasznosítása a szervezet számára teljességgel lehetetlen.) "


Nemrég olvastam, hogy növényekben is van B12: lucerna, fekete nadálytő, és algák kimutathatóan tartalmazzák.
Ezt mondtam el Victoriának, mire ő a fenti cikkhez hasonlókat mondott: a növényekben B12 analóg van, de a szervezet képes lehet önmagának előállítani, jó esetben. (Ő úgy fogalmazott, hogy hiszi, hogy a helyes étrenddel képes lesz a szervezet erre.)
Továbbá említette, hogy volt egy kutatás ezzel kapcsolatban, és az olyan gyerekeknél, ahol volt a házban kutya, macska, nem volt B1 hiány, ahol viszont patyolat tisztaság volt, ott hiány volt B12-ből. Ezért javasolják állatok tartását.

(Én meg a kevesebb Domestost, hipót:))


Személy szerint nem vagyok a táplálékkiegészítők, pirulák híve, egyelőre tehát nem szedek B12-t sem. Majd csináltatok egy vérvizsgálatot nyár elején, és beszámolok az eredményről...

Addig is sok örömöt az életben, ez is lúgosítja a szervezetet, így egészségesebbé tesz!:)

2010. március 23., kedd

Eseménydús napok...


A kép forrása De várom már az eperszezont!:)

A hétvége, illetve hét eleje igen eseménydús volt!

Péntek este találkozó a volt főiskolámon (Budapest), szombat este egy "kis" énekkari próba utáni, rögtönzött kóstoló és gyümölcstorta készítés legjobb barátnőméknél, kb. 9 fővel, vasárnap potluck hihetetlenül jó társasággal. Hétfőn Victoria Boutenko átütő előadása, majd hajnalig tartó, kihagyhatatlan beszélgetés a potluckos csapat felével (Adrienne és Sándor, illetve egy új házaspár: Dominika és Péter). Még biztos lesz folytatás!:-)

Alkalmam volt több, eddig csak 2D-ben ismert blogtársamat 3D-ben is megismerni, beszélgetni velük, NAGY ÉLMÉNY VOLT!!!

És amilyen nagy, olyan fárasztó is (két kislányommal vonatoztunk fel Pestre pénteken, ma pedig haza...) Ma teljesen takaréklángon működtem, így most is csak ennyire futotta...

Sok "tartozásom" van még (receptek, beszámolók, díj továbbadása...), előbb-utóbb sorra kerülnek ezek is.

Jó éjt mindenkinek!

2010. március 14., vasárnap

Jöjjenek a receptek!

Nem is gondoltam, mennyire sok időt, energiát elvesz néhány előadásra és ételbemutatóra való felkészülés! Az utóbbi időben nem a blogon, hanem az életben voltam aktív. Mindjárt össze is szedem, mikor, és merre jártam.

Kezdődött az egész 2009. november 26-án Abaújszántón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, lakhelyemtől 40 km) 10-15 perces előadással, és édes ételek bemutatójával, majd ugyanitt sós ételekkel is megjelentem 2009. december 3-án.

Folytatódott 2009. december 8-án Eleken, édes ételekkel (Békés megye, itt születtem, és éltem, míg férjhez nem mentem).

Másfél hónap, és ismét hívtak ismerőseim, ezúttal Telkibányára (BAZ megye, lakhelyemtől 11 km), itt a „megszokott” menetrend szerint édes ételekkel kezdtem 2010. január 26-án, majd jöttek a zöldséges, sós falatkák február 2-án.

Utóbbi alkalmon a telkibányai általános iskola igazgatója, és felesége is ott volt, lelkesen kóstolgattak. Meg is hívtak február 25-ére az iskolájukba, hogy Tóth Gábor előadása mellé készítsek kis kóstolót.

Halmoztuk az élvezeteket, hiszen február 25-én két előadás, illetve ételbemutató is volt: 12 körül kezdődött az iskolások előadása, édes ételekkel, 14 körül pedig a felnőtteké, sósakkal.




Végül március 9-én ismét Elek, egy 40-45 perces előadás után sós, zöldséges ételeket kóstolhattak meg a vendégek.

Istennek hála, hogy el tudtam jutni ezekre a helyekre, és egyre nő az érdeklődés a még egészségesebb táplálkozás iránt!

De recepteket ígértem, tehát térjünk vissza február 25-éhez.


Abban a tudatban készültem, hogy a fél tagozat lesz ott, tehát 40 fő. Aztán mégis ott volt az egész iskola, 76 diákkal. (Így feleztük az adagokat...) Lelkesen hallgatták Gábor előadását, és felelgettek a kérdéseire.



Miközben Gábor a gyerekeknek beszélt, kedves segítőmmel, Icukával még nagyban készítettük elő, tálaltuk a gyümölcsös, édes falatokat. Palacsintatöltögetés nagy gőzzel:


Gábor előadása után röviden bemutattam a feltálalt étkeket, utalva az előttem szóló előadásában említett egészséges összetevőkre, melyeket én is előszeretettel alkalmaztam, például kesudió, lenmag, dió, hajdina, és sok gyümölcs. Előadó társam mosollyal nyugtázta a dolgot:


Kedves olvasóm, ha még itt vagy, tényleg megérdemelsz néhány receptet!:-)

Lássuk csak!

Kesutejes élő gyümölcsleves (Csak ekkorka képet találtam, a látvány meg sem közelíti a csodás ízét! Hmmm...)


Hozzávalók:

3 db banán
3 db körte
500 g szilva (fagyasztott volt)
100 g kesudió
1,5-2 l víz
2-3 ek méz
Csipet só

A gyümölcsöket daraboljuk tetszőleges méretűre.
A kesudiót kevés vízbe beáztatjuk1-2 órára, majd az egészet turmixgépbe öntjük. Mivel a kesu nem nyers (hevítik, hogy a kemény héjából ki tudják szedni), nem kell leönteni a levét. Szóval a kesut először csak annyi vízzel turmixoljuk, amennyi ellepi, aztán jöhet a méz és só, majd a többi víz. Pár perc alatt kész, és már szűrhetjük is le. A leszűrt pépet félretesszük, a tejet pedig visszaöntjük a turmixba, majd beledobunk 2-3 kanálnyi szilvát, esetleg még ízesítjük vaníliával, fahéjjal is. Még egy gyors turmixolás, és kész a gyönyörű, rózsaszínű, tejszínes ízű leveslé. Nyakon öntjük vele az előkészített gyümölcsöket, és már ehetjük is.
Mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt!

Kesus kókuszgolyó (A képen a teljes paletta...)


Kesupép (tejből visszamaradt)
Áztatott dió
3-4 ek méz
1-2 ek karobpor
szilva (fagyasztott)
4-5 ek sárga lenmag
hajdinamüzli
kókuszreszelék

Pontos arányokat nem tudok, ad hoc készült…
A hajdinamüzlit morzsássá aprítottam (kekszpor helyett), ez éppen almás-mézes (talán vaníliás) volt. A sárga lenmag szárazon, a dió leöblítve, a szilva felolvasztva ment szintén az aprítóba. Aztán jött még bele a többi hozzávaló, és annyi kókuszreszelék, amennyit felvett, és amiben gombócozni lehetett.
A hajdinamüzli szemcsék olyanok voltak, mintha kis grillázs darabkák lettek volna, roppantak a homogén masszában, jobb, mint az igazi!:-) Nekik is ízlett!



Hajdina müzliszelet (1 tálcára való adag)

300 g hajdinacsíra
2-3 ek sárga lenmag
100 g dió
50 g mandula
50 g mazsola
Kb. 200 g datolya
Kb. 3 dl víz

A datolyát beáztatjuk, majd turmixoljuk szósznak. A sárga lenmagot szárazon daráljuk, és a datolyához keverjük. A diót és mandulát áztatjuk, majd aprítógéppel daráljuk. A hajdinacsírát leöblítjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval,végül jöhet rá a szósz. Azzal is jól összekeverjük, felkenjük tapadásmentes alátétre (vagy sütőpapírra), bevagdaljuk. 10-12 órát aszaljuk 41 fokon, majd átfordítjuk, leszedjük az alátétet (Sütőpapírt), és addig szárítjuk, míg teljesen ki nem szárad, ropogósnak kell lennie kívül, belül. Ez a fordítás után még kb. 8-10 óra, de lehet több is, ha több lett a szósz rajta.
Ez is jól szerepelt a gyerekeknél, és tanáraiknál.

Kétszínű gyümölcsszelet

Hasonlót már írtam ITT.
Most a sötét oldalba kb. 800 g szeder, 100 g méz, és 100 g alma került, a világosba pedig 800 g almához 200 g szilva. Az arányok változtathatók.

Diókrémmel töltött szilvás almapalacsinta


A palacsinta a szokásos módszerrel készült, egy tálcára kb. 450 g almából és 150 g szilvából készült turmix. Ropogósra szárítottam véletlenül, így betöltéskor vízzel kellett kenegetni…

Diókrém:

2 cs áztatott dió
5-6 ek. méz
1 késhegynyi vaníliapor
fél narancs héja reszelve

Az egészet aprítógépben dolgoztam össze.

Almatorta kesutejszínnel, és karobkrémmel


Nincs egy nagy képem róla, de a sok kicsi sokra megy... Így legalább minden szögből látható!:-)

Alap:

1 cs hajdinacsíra
1 késhegynyi vaníliapor
5-6 ek sárga lenmag (szárazon darálva)
200 g szilva
300 g áztatott dió
Kb. fél cs hajdinacsíra liszt
4 ek méz

A hozzávalókból jól formázható masszát készítünk. Egy tortaformát folpackkal kibélelünk, belenyomkodjuk a masszát 1 cm vastagon, úgy, hogy 1,5-2 cm pereme is legyen. Ha kész, rátesszük az aszaló tálcáját fejjel lefelé, a rácsos részével a tortaformára. Egy gyors mozdulattal megfordítjuk, és a tortaformából ki is jön a tortaalap. A folpackot levesszük, és jöhet az aszalás, legalább 20-24 órán át. 10-12 óra után megfordítjuk, és igazítjuk a belsejét. Ha teljesen kiszárítjuk, hónapokig tárolható. Ha a közepét puhán szeretnénk, akkor hamarabb kivesszük, és hűtőszekrényben tároljuk, 1-2 héten belül el kell fogyasztani.

Töltelék:

4 db alma
4 ek méz
Késhegynyi vaníliapor

Az almát nagylyukú reszelőn, vagy csíkszeletelőn reszeljük, majd hozzákeverjük az ízesítőket.

Kesutejszín:

100 g kesudió
Kis víz
Csipetnyi vaníliapor
1-2 ek méz

A kesudiót először szárazon daráljuk. Utána turmixgépbe tesszük a dara 2/3 részét, kis vizet teszünk hozzá, és a vaníliát is. Ha túl híg, jöhet bele a többi darált kesu, de lehet, hogy jobban járunk, ha ezt már nem turmixgépben adjuk hozzá. Ahhoz, hogy a gép elvigye, még kellett víz, így túl híg lett nekem…

Karobkrém:

40 ml kókuszvaj (leírás ITT, de bioboltokban kapható pálmazsír is jó helyette)
60 ml méz
1 ek karobpor
Csipet só (elhagyható)

A kókuszvajat vékony műanyag pohárkában tárolom hűtőben, ezt meleg vizes bögrébe állítva felolvasztom, majd kis szűrőn beleszűrom a karobport (nem jó, ha darabos…), aztán jöhet a méz, esetleg só. Szobahőmérsékleten már szilárdul. Most belekerült némi víz, így nem dermedt meg, és folyós maradt, így jobban lehetett vele díszíteni:-)

A torták közepére került még egy-egy rózsa, szilvás almapalacsintából hajtogatva.

A hálás hallgatóság, és kóstoló csapat nem sok morzsát hagyott!:-) Csak az egyik tortát, mert a felvágás idejére a fél csapat már elindult ebédelni. Abból meg jól lakott a család, és kedves barátunk, aki a lakásfelújításban segédkezik (Még mindig nem értünk a végére, de már alakul a dolog:-))


Gábor előadása után az ebédnél több gyerek nem kérte a húst a főzelék mellé! Sőt, néhány diáklány a délutáni előadásra, bemutatóra is eljött!

Erről majd később, ott kicsit több lesz a recept, kevesebb a körítés:-).

Addig is jó egészséget mindenkinek!

A bejegyzésben használt képeket az igazgató úr, illetve felesége készítette, további fotók találhatók ITT.

2010. március 12., péntek

Sztár hasonmásaim...

Ez a bejegyzés kicsit másként jelent meg eddig, mint ahogy gondoltam. Hibát jelzett, közben meg négyszer is feltette... Na mindegy.

Csak egy kis érdekesség:-)

MyHeritage: Családfák - Származástan - Sztárok - Kollázs - Összeolvasztás