Első potluckom...

Vagyis az első, amelyiken részt vettem.
Nagy izgalommal készültem rá, amióta megtudtam, hogy -rám való tekintettel- vasárnap lesz.

Gitta már beharangozta a tökfőzeléket és a fasírtot, amit vittem, tehát először ezek receptjeit írom le.

A tökfőzelék ötlete édesanyámtól származik. Szombaton náluk ebédeltünk, és a tiszteletemre valami nyerset is akart készíteni. Éppen töklevest főzött, hát gondolt egyet, és nyersen is elkészítette, kicsit másképp:



Hozzávalók:

1 tök
fél lilahagyma (kicsi)
pár szem kesudió
1-2 ek extraszűz olívaolaj
1 tk vegamix (só és borsmentes natúr, szárított zöldségkeverék)
só

A tök egyik felét legyaluljuk, a maradékot pedig a többi hozzávalóval simára turmixoljuk. Jót tesz neki, ha áll legalább fél napot (Hűtőben biztonságosabb, mert akkor a maradékot még eltehetjük 1-2 napig).
Díszítésként tettünk rá friss kaprot (aki szereti, az bele is keverheti).

Ha töklevest szeretnénk, akkor lehet higítani vízzel, vagy magtejjel a levét, kis pirospakrikával színezni.

A tökfőzeléket az egész család megkóstolta, és ízlett nekik. Még édesapám is azt mondta (aki csak azt eszi, ami igazán finom), hogy ha nem lenne főtt leves, a főzeléket enné:-).

Diós fasírt



Az alapötletet Gittától vettem, csak kicsit variáltam, vagyis inkább nagyon... Az ízesítés maradt...

1 cs napraforgócsíra
2-3 cs napraforgó áztatva
1 cs dió áztatva
1 cs lencsecsíra (első próbálkozásomkor volt itthon szárítva, gondoltam, ne vesszen kárba, és bejött...)
1 cs sárga lenmag, szárazon darálva (külön)
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, borsikafű, pirospaprika

Rájöttem (egy jóbarát segítségével), hogy a borsikafű sokkal egészségesebb, mint a fehérbors, mert nem gyomorirritáló, mégis olyan az íze. (Feketeborsot soha nem is használtam, mert az még erősebb a gyomornak)

Az alkotórészeket aprítjuk (aprítóban), kézzel vagy keverőtálas mixerrel összedolgozzuk. (Mivel elég sűrű volt, a mixerrel sokkal egyszerűbben egyneművé lehetett tenni.)
Ebből a mennyiségből 2-3 tálcányi, 1-1,5 cm vastagságú fasírt lesz. Én 1,5 napig aszaltam, hogy teljesen kiszáradjon, és így tovább elálljon.

Amikor először készítettem, és megkóstoltam ezt a fasírtot, hmm... Édesanyám diókolbászának íze ugrott be, gyerekkori jó emlékem. De akármennyire is ízlett, 3-4 darabnál többet nem bírtam belőle megenni egy étkezésre, sok nyers zöldséggel együtt sem. Ezért nem gond, hogy ilyen magas benne az olajos magvak aránya, nem tudod magad túlenni belőle.

A potluckos verzióban volt egy pár marék szárított mungóbabcsíra is, a maradékfelhasználás jegyében:-).

Hamarosan folytatom az élménybeszámolót....