Egyszer nem volt időm felhasználni a 2 napos hajdinacsírákat, így gondoltam egyet, és megaszaltam.
Utána jutott eszembe, hogy Angela Stokes receptgyűjteményében olvastam már az ötletet ilyen néven.
Aztán gondoltam egyet, és kipróbáltam beízesítve.
Az elkészítés pofon egyszerű, az eredmény mégis hmmmmmm!
A hajdinát egy éjszakára (de legalább 4 órára) beáztatom, majd leöblítem, és fél, vagy egy napig csíráztatom, közben egy-két alkalommal leöblítem (2 naposan már sajátos utóíze van).
Ezután készítek valamilyen édes szószt, amiben áztatom egy éjszakát, vagy néhány órát. Hűtőbe szoktam tenni, nehogy „megbuggyanjon”.
Tipp: Ha a hajdinacsírát egy-két órát szárítjuk beízesítés előtt, akkor jobban be tudja szívni az öntetet.
A potluckra a következő változatokat készítettem (kékben a ropogós kukoricafalatkák):

Mazsolás hajdinafalatkák (a képen pirosban)
1 cs mazsola
1 cs víz
1-2 cs hajdinacsíra
A mazsolát néhány órára beáztatom langyos vízben (vagy egy éjszakára hidegben), majd turmixolom az áztatólevével. Lehet, hogy még kell hozzá víz, hogy elég híg legyen. Jöhet bele a kissé előszárított és/vagy a frissen átmosott hajdinacsíra.
Datolyás hajdinafalatkák (zöldben)
Ugyanaz, mint a mazsolásnál, csak itt a datolya ízesít. A datolya kicsit több vizet igényel, mert szárazabb a mazsolánál.
Szedres hajdinafalatkák (narancssárgában)
2 cs szeder
6-8 szem datolya
4 ek méz
Hajdinacsíra
A szószhoz ugyanúgy turmixoltam az összetevőket, majd leszűrtem (hogy ne zavarjanak be a szedermagok….).
Miután már jól beitták az ízesített levet, az aszaló tapadásmentes alátétére felkenem kb. fél cm vastagon, és addig aszalom, amíg az öntet ki nem szárad, és a hajdina ropogós nem lesz. Ez fél-egy nap lehet, attól függően, hogy mennyire volt nedves az öntet. A datolyás elég sűrű volt, a szedres jó híg, így előbbinek fél nap kellett, utóbbinak kicsit több.

Első alkalommal (gyengébb minőségű sütőpapírt használtam, de meg is bántam! Alig bírtam levakarni a hajdinát szárítás után...
A csíráztatott hajdina édes öntettel, gyümölcsökkel is kiváló, frissen, szárítás nélkül.
Egyik nyári reggelim például ez volt:
Hajdinacsíra almás-mazsolás turmixban, egy szelet dinnyével és kókuszgolyóval.
Sőt, aprítóban, vagy a turmix pulzáló állásával zabkására emlékeztető állagú hajdinakását is készíthetünk. Így fest a szedres változat:
Hajdina müzli a potluckon:

3 féle ízesítésű hajdinafalatka
mazsola
kókuszreszelék
napraforgómag (áztatva, szárítva)
A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük. Fogyaszthatjuk gyümölccsel, gyümölcslével, esetleg olajos magból készült tejjel.
Finom és laktató reggeli vagy vacsora (nálunk legalábbis az szokott édes lenni).Jó étvégyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése