Az én szuperételem: a zöld turmix

Elég régen jelentkeztem… Augusztus vége óta szigorlatra készültem, vagy házidolgozatot írtam, vagy éppen az elmaradt vizsgáimra tanultam "szabadidőmben". Hétvégénként pedig mindig volt valamilyen egyéb program, általában több száz kilométeres utazással egybekötve…Jelentem, hogy hétfőn végezetem az utolsó vizsgával is!:-) Már „csak” a szakdolgozat és a záróvizsga választ el a diplomától!:-)

De térjünk is a tárgyra, elvégre is ez egy gasztroblog…


A nyári, illetve az őszi gyümölcs, és gyomnövény-bőség rendkívüli módon kedvez a zöld turmix hódolóinak, nekem legalábbis mindenképpen:-). Egy nap sem telik el anélkül, hogy ne fogyasztanánk egy kis green smoothie-t, legalábbis amikor otthon vagyunk.

Hasznosságáról, pozitív hatásairól olvassátok el Gitta, illetve Gábor bejegyzéseit -ITT-, és -ITT-.

Nem is tudom, melyik gyümölcs-összeállítás a kedvencem, mind finomabbnál finomabb: alma, meggy, cseresznye, őszibarack, sárgabarack, görögdinnye, sárgadinnye, szilva, szeder, körte, szőlő… Ennyi csodálatos szín és íz! Hmmm…

Zöld levélként többnyire csalánt használok alapnak, vagy fehér libatopot, újabban pedig felfedeztem néhány lucernatelepet is a hátsó kertben. Ehhez jöhet pár pitypanglevél (ha csak ez van, és sok, akkor keserű), pár lándzsás útifű levél (vigyázat, szálkás a levele, nehogy túl sok legyen), vagy egy marék lóhere (csak azért nem alap, mert macerás olyan sokat szedni belőle, egyébként ez is elég semleges ízű), vagy pár levél cickafarkfű (ez is elég erőteljes ízt ad). A disznóparéj is jó alapnak, de csak a levele, ha már húsos a szára, a „bolyhai” pedig brrrrrr, nem jók a turmixban (csakúgy, mint a már kimagosodott csalán).

Ízesítésnek jöhet néhány levél citromfű, vagy menta, de tényleg csak ennyi, különben ehetetlenül erős lesz. Torokfájásos időszakban pár zsályalevelet is beleraktam, elég sajátos, erős íze lett tőle...



(A képen díszítés: citromfű és fehér libatop levél)

Ezeken kívül még sok ehető gyomnövény van (ajánlom ezt az oldalt böngészésre), az árvacsalánnal és tyúkhúrral kísérleteztem. Előbbiből egy-egy szál belekerül néha a reggelinkbe, de nem több, mert olyan különös, nem is tudom milyen, kissé kellemetlen szaga és íze van (mint egy elhanyagolt mellékhelyiség?...)... A tyúkhúrral pedig többször próbálkoztam már, ettől meg rögtön „föld ízű” lesz minden (amilyen a penészes, nem eléggé kivágott alma íze), egy-két száltól is. Tehát ezek nálam nem nyerők.

Ha a gyümölcs nem elég édes, pár levél sztíviával, vagy egy marék áztatott datolyával, mazsolával szoktam feldobni.

Lássunk néhány konkrét receptet!

Nyári kedvenceim:

Őszibarack-alma turmix

10-15 őszibarack
4-5 alma
Csalán (frissen szedve tele van vele egy 1 literes tál, mosás után kb. a felére összeesik)
Kevés víz



Nem túl extra ötlet, de mutatós a kép:-). És finom a végeredmény!

Görögdinnye-turmix (sajnos idén már lejárt a szezonja…)

1 cikk görögdinnye (kb. 1/8 dinnye, bátrabbak a magot is benne hagyhatják)
3 alma (azért, hogy kicsit sűrűbb legyen)
Kedvenc gyomnövény, zöld levél
2db 10 cm-es citromfűhajtás

Víz nem kell hozzá, elég híg. Ha érett a görögdinnye, akkor alig lehet betelni ezzel a csodálatos, rózsaszínes itallal! Variálhatjuk pár szem 10-15 szem szilvával, 5-6 őszibarackkal is.

Sárgadinnye turmix

1 sárgadinnye (mag nélkül)
0,5-1 cs áztatott mazsola
Kedvenc zöld

Egyszerű, és mégis nagyon ízletes! Ehhez is lehet különféle gyümölcsöket adni még.

Szilvás-őszibarackos turmix

15-20 szem szilva
10-15 őszibarack (nem keserű fajta)
Zöld levelek

Ezt a krémes, lágy, lilás csodát sem tudtam megunni, ki kell próbálni!


Őszi kedvenceim:

Othellós zöld turmix


0,5 liternyi kékszőlő-szem (Othello)
1 körte
10 szem keserű (kései) őszibarack
2-3 ek citromlé (hogy szép maradjon a színe, enélkül bebarnul)
sok csalán, pár pitypanglevél
kevés víz

Ez a zöld lila!


Az íze olyan, mint a színe: csodás! A szőlőmagok miatt nem teljesen sima, de az íz mindenért kárpótol! Így legalább a szőlőmag hasznos összetevőihez is hozzájutunk:-). Két evőkanál kendermag, vagy sárga lenmag még krémesebbé, és tartalmasabbá teszi.

Nektarinos turmix

6-8 szem nektarin
2 db nagy zöldalma (Mucsu)
1 db érett banán
2 ek kendermag
2-3 ek citromlé (színe miatt)
sok lucerna (szára nem!), kevés pitypang
3 db 5cm-es citromfű

Ez a turmix igazán szép zöld lesz, és kellemesen lágy, sima íze és állaga van. Annyira tetszik, hogy muszáj még egy képet feltennem róla:-).


Nálunk reggelire és vacsorára általában van zöld turmix, már csak azért is, mert Zsani a 2 egész és 3 fél fogával még nem sokra menne egyéb étellel, és én is odáig vagyok a turmixokért:-).

Hajdina müzlivel, édes krékerrel, kókuszgolyóval, kétszínű gyümölcsszelettel (+egy marék olajos mag) vagy élő müzliszelettel komplett étkezés lehet "kezdő nyersétkezőknek". A "haladóknak" már önmagában is elég:-)

A nyár folyamán a szomszédos táborban nyaralt több barátunk (köztünk a 2 éve nyerskoszton élő család 2 tagja), akikkel közös reggeli alkalmakat,"zöld turmix-partikat" rendeztünk. Sokszor volt rajtunk kívül 4 felnőtt. A rendszeresség már önmagában jelzi, hogy ízlett nekik a "főztöm":-) Tábori időszakban sok vendégünk volt rajtuk kívül is, és aki megkóstolta, "elkötelezett híve" lett a zöld turmixoknak, vagy legalábbis jónak ítélte. Többen otthon is készítik azóta, élen édesanyámmal:-).

Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Mungóbab

Először egy bioboltban találkoztunk szembe a csíráztatni való magok között. Szimpatikus volt, és nem is túl drága, így hát megvettem.

Jó választás volt! A csíra íze nagyon hasonlít a (nyers) zöldborsóra, és még zöld is:-). Ezért is került bele az élő zöldséglevesbe is.

Jázmin pedig odáig van érte! Egyszer egy jó csészényit megettünk ebéd után, csak úgy „desszertnek”.

Néhány adat a mungóbabról (Forrás):

"Mungóbab (Vigna mungo L.). B-vitamint, vasat, folsavat, magnéziumot, mangánt, foszfort tartalmaz. Apró szemű, könnyen emészthető, rostban gazdag, segíti a salakanyagok távozását és a méregtelenítést. Némi E-vitamint is tartalmaz, ezért a betegek rák- és vastagbéldiétájában nélkülözhetetlen. Keleten konzervként is forgalmazzák, előfőzve.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Zöld hüvelyét, száraz magját és az abból készült csíranövényt fogyasztják. Az érett mag kb. 22% fehérjét, és mintegy 0,5% olajat, viszonylag sok vasat, meszet és C-vitamint tartalmaz. Termőhelyein ezért főleg kisgyermekek részére készítenek belőle ételeket.

A mungó bab lisztje magas fehérje tartalmánál és alacsony zsír és szénhidrát tartalmánál fogva értékesebb tápanyag, mint a búzaliszt. Nagy mennyiségben tartalmaz B1-, B2-vitaminokat, A-vitamin elővitaminját, kálciumot, foszfort és vasat.

A termés nagyobb részét nem étkezési száraz babként, hanem csíráztatva (csíranövényként) fogyasztják, amely a csírázás során feltáródott tápanyagok következtében sokkal értékesebb táplálék."

Azt is olvastam, hogy a kínai üvegtészta alapja is a mungóbab (finomra őrölt lisztje).

Mi a következőképp fogyasztjuk:

-magában, zöldséges-sós étkezéseknél
-salátában
-fasírtokban

Múltkoriban rengeteg mungóbab csíra maradt rám (már túl nagy volt), de kidobni sajnáltam volna. Így hát dobtam hozzá ezt-azt, aprítottam, és ez a „csoda” született:

Mungóbabos pástétom és fasírt

2 cs mungóbab csíra
1 cs napraforgócsíra (nálam szárítva volt)
0,5 cs barna lenmag (külön jót tesz neki a sárgától markánsabb íze)
0,5 cs áztatott dió
1 cső kukorica
2 db paradicsom
1 vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
Só

A lenmagot szárazon őröljük. A többi hozzávalót aprítóban dolgozzuk masszává, majd jöhet bele a lenmag is, azzal is forgatjuk egy keveset.

Általában nem használok ennyi hagymát, de most mégis így jött ki, és hihetetlenül finom lett!

Krékerrel, zöldségekkel együtt laktató, ízletes ebéd. Én így fogyasztottam:



Jégsaláta levélen, kukoricás krékeren, fekete olajbogyóval, paradicsommal és uborkával.

Már a látványtól újra beindul az emésztésem:-)

Eredetileg fasírtot terveztem, így a nagy részét leaszaltam. A pástétom egy-két napig eláll hűtőben.

Egészségetekre!

Hajdina, hajdina, haj...

Mi nagyon szeretjük a csíráját (1-2 naposan), mert finom, semleges ízű, és nagyon laktató.

Gittánál szintén nagyon sok receptben szerepel, most jön néhány tőlem is.

Egyszer nem volt időm felhasználni a 2 napos hajdinacsírákat, így gondoltam egyet, és megaszaltam.

Az eredmény: finom, ropogós hajdina falatkák!
Utána jutott eszembe, hogy Angela Stokes receptgyűjteményében olvastam már az ötletet ilyen néven.

Aztán gondoltam egyet, és kipróbáltam beízesítve.

Az elkészítés pofon egyszerű, az eredmény mégis hmmmmmm!

A hajdinát egy éjszakára (de legalább 4 órára) beáztatom, majd leöblítem, és fél, vagy egy napig csíráztatom, közben egy-két alkalommal leöblítem (2 naposan már sajátos utóíze van).

Ezután készítek valamilyen édes szószt, amiben áztatom egy éjszakát, vagy néhány órát. Hűtőbe szoktam tenni, nehogy „megbuggyanjon”.

Tipp: Ha a hajdinacsírát egy-két órát szárítjuk beízesítés előtt, akkor jobban be tudja szívni az öntetet.

A potluckra a következő változatokat készítettem (kékben a ropogós kukoricafalatkák):

Mazsolás hajdinafalatkák (a képen pirosban)

1 cs mazsola
1 cs víz
1-2 cs hajdinacsíra

A mazsolát néhány órára beáztatom langyos vízben (vagy egy éjszakára hidegben), majd turmixolom az áztatólevével. Lehet, hogy még kell hozzá víz, hogy elég híg legyen. Jöhet bele a kissé előszárított és/vagy a frissen átmosott hajdinacsíra.

Datolyás hajdinafalatkák (zöldben)

Ugyanaz, mint a mazsolásnál, csak itt a datolya ízesít. A datolya kicsit több vizet igényel, mert szárazabb a mazsolánál.

Szedres hajdinafalatkák (narancssárgában)

2 cs szeder
6-8 szem datolya
4 ek méz
Hajdinacsíra

A szószhoz ugyanúgy turmixoltam az összetevőket, majd leszűrtem (hogy ne zavarjanak be a szedermagok….).

Miután már jól beitták az ízesített levet, az aszaló tapadásmentes alátétére felkenem kb. fél cm vastagon, és addig aszalom, amíg az öntet ki nem szárad, és a hajdina ropogós nem lesz. Ez fél-egy nap lehet, attól függően, hogy mennyire volt nedves az öntet. A datolyás elég sűrű volt, a szedres jó híg, így előbbinek fél nap kellett, utóbbinak kicsit több.

Első alkalommal (gyengébb minőségű sütőpapírt használtam, de meg is bántam! Alig bírtam levakarni a hajdinát szárítás után...

A csíráztatott hajdina édes öntettel, gyümölcsökkel is kiváló, frissen, szárítás nélkül.

Egyik nyári reggelim például ez volt:

Hajdinacsíra almás-mazsolás turmixban, egy szelet dinnyével és kókuszgolyóval.

Sőt, aprítóban, vagy a turmix pulzáló állásával zabkására emlékeztető állagú hajdinakását is készíthetünk. Így fest a szedres változat:

Hajdina müzli a potluckon:

3 féle ízesítésű hajdinafalatka
mazsola
kókuszreszelék
napraforgómag (áztatva, szárítva)

A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük. Fogyaszthatjuk gyümölccsel, gyümölcslével, esetleg olajos magból készült tejjel.

Finom és laktató reggeli vagy vacsora (nálunk legalábbis az szokott édes lenni).


Jó étvégyat!

Kukorica-ötletek

Az utóbbi időben megint elég inaktív voltam…


Most költözködünk át a nagyobb, szomszéd lakásba, az utolsó táborok is lementek (férjem itt dolgozott nagyon aktívan és magas óraszámban…), aztán lementünk a békés megyei rokonokhoz szabadságra…

Gitta kérdezte a 10 kedvenc ételemet, de mielőtt erre válaszolnék, még felteszek néhány receptet.

Akkor térjünk is a tárgyra: a kukorica.

Már kicsit lement a szezon, de talán még nem késő…

A zsenge, friss kukorica nyersen is fogyasztható, és nagyon finom (csak úgy,a csőről lerágva is), ahogy erről Gittánál már olvashattunk ITT. A receptet én is kipróbáltam, csak kicsit pörköltösebbre késztettem.

Kukorica pörkölt

2 cső kukorica
1 piros húsú paprika (lehet kaliforniai, pritamin, vagy csak egyszerűen érett tv paprika…)
2 paradicsom
1 diónyi vöröshagyma
Só
.
A kukoricán kívüli összetevőket turmixoljuk, ízesítjük, majd jöhetnek bele a csőről levágott, ropogós, édes kukoricaszemek. Hmmm!

Az első alkalommal tettem bele 1 teáskanálnyi spirulina port is, mivel sok jót olvastam róla. Az ízével nem is volt gond, viszont a színe… Nem mindennapi… Így varázsoltam étvágygerjesztővé:

A családnak, sőt az épp látogatóban levő sógornőmnek is nagyon ízlett, cukkíni spagettivel és paradicsomos salátával, krékerrel komplett ebéd. Azért a kezdeti, szín miatti bizalmatlanságra való tekintettel, megfogadtam, hogy legközelebb kihagyom a spirulinát.

Így is tettem, amikor egyik hétvégére eljöttek szüleim és testvéreim. Még apukám is teljesen odavolt a kukoricapörköltért. Akkor pár szem kesudiót is tettem a szaftba, amitől finom krémes lett.

Kukoricás kréker

Először a két éve nyerskosztos barátaimnál kóstoltam, aztán Urbán Vali honlapján megtaláltam a receptet. Persze, most is változtattam kicsit rajta.

2 cső kukorica
1 cs napraforgócsíra, vagy áztatott napraforgó
0,5cs lenmag
Só

A hagymát kihagytam, hogy gyümölcs mellé is jó legyen.
A kukoricaszemeket turmixoltam, a lenmagot szárazon daráltam (aprítóban). A napraforgó szintén szárított volt, így összekeverés után sűrű masszát kaptam.

Épp nem volt otthon az aszaló, így a tapadásmentes nyújtómon való kinyújtás után szeleteltem, majd a sütő fém rácsára pakoltam, és napon aszaltam reggeltől estig.

Jó ropogós kréker lett belőle.

Kukoricás-gombás pástétom

1 cső kukorica
Kb. 100 g gomba
1 paradicsom
0,5 cs hajdinacsíra
0,5 vöröshagyma
1 cs napraforgó
Só
Olajbogyó leve

Az összetevőket turmixoljuk, a napraforgó kivételével. Utóbbit áztatás, vagy 1 napos csíráztatás után megszárítjuk (napon vagy aszalóban), majd szárazon daráljuk (akinek van, kávédarléóban, én aprítót használok).

Ízesítésnek fekete olajbogyó levét használtam, amitől különleges, selymes íze lett, és persze finom gombás is. Olajbogyóval, paradicsommal és mungóbab-csírával díszítve tálaltam, jégsaláta levélben. (Akkor épp egyedül ebédeltem otthon, úgyhogy csak a magam, és olvasóim gyönyörködtetéséért:-)

A pástétomot ajánlom krékerre kenve, saláta társaságában.

Végül egy kis csemege:


Ropogós kukoricafalatok

Néhány éve került a kezembe sózott, pörkölt kukorica, az ötlet innen jött.

A kukoricaszemeket egyszerűen csak megaszaltam. Olyan ropogós lett, mint pörkölt társa, de természetesen én nem sóztam meg. Így csak egy roppanós, édes falatka lett belőle. Az aszalás miatt koncentrálódott a kukorica édessége. Hihetetlenül egyszerű, és finom!

Ráadásul így télire is elrakhatunk a kukoricából, megőrizve a vitaminokat, ásványi anyagokat és enzimeket!

Komplettált kenyér

Annyi megosztani valóm van, hogy sosem tudom, épp melyiket írjam... Elkezdtem egy "Gyerek-ötletek" című bejegyzést, de közben többen kérték, hogy tegyem fel a kenyérreceptet is.

Talán utóbbi gyorsabban fog menni, és úgyis sütnöm kell ma, úgyhogy ez következik.



Hozzávalók:

olajos magok:

1 cs napraforgómag, és
fél cs tökmag egészben

fél cs szezámmag,
fél cs barna lenmag, és
fél cs sárga lenmag megőrölve, hogy fel tudja dolgozni a szervezet (ahhoz túl aprók, hogy mind el tudjuk rágni...)




kovászhoz:


fél élesztő (25 g)
fél ek méz
kb. 1 cs meleg víz
kb. 1 cs teljes kiőrlésű búzaliszt


Az élesztőt és mézet feloldom a meleg vízben, majd belekeverem a lisztet. Akkor jó, ha kissé ragacsos, kemény massza lesz:



Meleg helyen felfuttatjuk, 1-2 alkalommal megkeverjük, mielőtt kifutna a tálból. (Minél tovább dolgozik, annál jobb.)


Őrölni valók:


hüvelyesek:

1 cs barna lencse (jó sok van most)
3 ek vörös lencse
5 ek csicseriborsó
3 ek azuki bab (a bordó)
3 ek mungó bab (a zöld)



gabonák:

1 cs hajdina
3 ek köles
3 ek kukorica (darát szoktam, de most csak pattogtatni valót találtam....)
3 ek tönkölybúza (vagy több, ha van...)
1 ek amaránt (már majdnem elfogyott...)
6 cs búza

Zabot, árpapelyhet, és barnarizst is szoktam belerakni, de most kifogytam ezekből .

+ 3-4 cs fehér liszt
3-4 ek só (célszerű a száraz hozzávalókkal elkeverni)
+4-5 cs víz

A száraz magvakat a házi malmommal megőrlöm, majd amikor a kovász is kellőképpen felfutott, az egészet egy nagy tálban összegyúrom (Most először mértem le, és majdnem 4 kg volt a tészta!). Ennél azért kisebb mennyiséggel szoktam dolgozni, és a hozzávalók aránya is változtatható ízlés, és a rendelkezésre álló alapanyagok szerint:-)

Kb. fél órát hagyom kelni, konyharuhával lefedve. Aztán jöhet a nyújtás, díszítés (sárga és barna lenmag+szezámmag), darabolás.

Azért négyzet alakúra vágom, mert így jobban átsül, mint vekniként, mutatósabb, gyorsabb, mint pogácsaszaggatóval, és kevesebb a hulladék. A levágott szélekből pedig kiflit tekerünk Jázminnal, rettentően élvezi a dolgot.

Először kelesztem a sütőben 50 fokon, 5-15 percig (attól függ, mennyire sürgős, és van-e helye a kelésnek, most nem volt...). Majd 150-200 fokon sütöm jó egy órát.

Az illata és az íze, hmmmmmmmmmm!

Ezt ki kell próbálni!:-)

A sokszínű kókuszreszelék...

A zenei tábor pesti, záró koncertjéről hazafelé jövet mivel is tölthetném drága időmet (a munka után persze), ha nem bejegyzésírással?:-)

A kókuszreszelék, bár nem tartozik a legegészségesebb olajos magok, illetve készítmények közé, de nagyon szeretem, mert változatosan használható fel, és finom!!!


Én többnyire kókusztejet készítek belőle:

200 g kókuszreszeléket egy éjszakát (vagy néhány órát) áztatok, leöblítem, majd egy fél tk sóval, kevés mézzel és vaníliaporral (vagy egy 2 cm-es vaníliarúddal) ízestve turmixolom. Először csak annyi vizet teszek hozzá, hogy éppen ellepje, később higítom (így apróbbak lesznek a szemcsék, hatékonyabb a hasznos anyag kinyerése), turmixolom tovább.

Mivel hideg vizet használok, a kókusz zsiradéka kicsapódik a turmix tetejére, illetve oldalára, ilyen "habos" lesz:

A zsiradékdús részt mindig lekanalazom, és külön szűröm le szűrőzsákkal, így kapom a kókuszvajat. (Általában 60 ml lesz egy adagból, de volt már, hogy 90 ml-t is "kisajtoltam" belőle.) Olyan az íze, mint a teavajé, nagyon szeretem...


Ezt lehet margarin helyett használni, és csoki is készíthető belőle (konkrét recept később).

A maradék kókusztejet is leszűröm szűrőzsákkal, így egy áttetsző-fehér, kelllemesen lágy ízű kókusztejet kapok.

Meg egy adag kókuszmaradványt... Mivel előre beédesítem, édes töltelékbe vagy kókuszgolyóba szoktam felhasználni.

Kókuszgolyót már raktam fel, most jöjjön néhány kókuszos tekercs, azért, mert egyszerűek, finomak, és laktatóak.

Reggeliként vagy vacsoraként fogyasztjuk zöldturmix vagy gyümölcs, gyümölcsleves kíséretében, mert önmagában nagyon tömény.

A "tészta" egy aszalt gyümölcslap, ami 1 kg gyümölcsből készült.

Általában almát használok, mert ez semleges ízű lesz. Kicsumázva, hámozás nélkül darabolom, összeturmixolom, felkenem a tapadásmentes alátétre (vagy sütőpapírra), majd aszalom, amíg teljesen ki nem szárad. Így akár hónapokig is eláll, szobahőmérsékleten, hűtés nélkül (műanyag fedeles dobozban, és alufóliába tekerve is kipróbáltam már). Citromhéjjal/citromfűvel, vaníliával vagy fahéjjal is fűszerezhetjük, de én csak a tölteléket szoktam...

Kókuszos-karobos tekercs

Összeturmixoltam 1 banánt és egy almát 1-2 ek karobporral, és 3-4 ek mézzel, majd hozzákevertem a kókuszpéphez, végül felkentem az almalapra.

Marcipános-kókuszos-karobos tekercs


Most is almalap, a töltelékbe a kókuszpéphez jött méz, karobpor, és egy kis áztatott mazsola, datolya.

Hogy legyen egy kis pikáns íze, barackmagból készült marcipánt kockáztam bele.
Mivel nem én készítettem a barackmag-marcipánt, így cukor is van benne, meg sajátosan kesernyés ízű, ezért csínján bántam vele.


Már egy ideje tervezem, hogy készítek mandulából cukormentes marcipánt, de eddig az idő-alapanyag-elszántság hármasból mindig csak kettő volt meg:-) Ha sikerül, feltétlenül megosztom a receptet.

Kókuszos-banános tekercs

A tészta itt is almalap. A kókuszpéphez jött egy kis méz, hogy édesebb legyen, és összeálljon valamennyire. Aztán rászeleteltem egy kis banánt:

Tekerés, szeletelés, és már ehetjük is!:-)


Tipp: Ha nincs arra idő, hogy néhány órát álljon a tekercs, egy kis vízzel érdemes lekenni a gyümölcslapot, mielőtt megtöltjük és feltekerjük. Így puhább, szeletelhetőbb, és könnyebben ehető lesz.

A tekercsek hűtőben tárolva elállnak 1-2 napig, csak számítani kell rá, hogy a gyümölcslap felszívja a töltelék nedvességét.

Még végtelen variáció van a kókuszpép felhasználására.

Jó próbálkozást!

Zene, zene, zene...

A zene nagyon fontos számomra, hogy az ép testben ép lélek is legyen :-)

Nem csak hallgatni szeretem, sőt, művelni sokkal jobb:-)

Van egy régizenét (reneszánsz, barokk) játszó, éneklő kis csapatunk, akikkel a távolság miatt sajnos ritkán jövünk össze... De a közös zenélésekkor mindig újra "szárnyalok", mint "régen", "fiatalkoromban":-) Azaz még lánykoromban. (Az anya és feleség szerep hétköznapi szürkeségéből kivon, és színesíti az életem a muzsikálás:-))

A lényeg, hogy nagyon szeretek együtt zenélni a régi, és új barátaimmal. (Persze azért is, mert őket is nagyon szeretem, hiszen együtt nőttünk fel...)

Minden nyáron van egy 10 napos zenei tábor itt, Bózsván, ahol erre is lehetőség nyílik.

Rendszerint koncertekkel zárjuk a táborokat. Ez idén sincs másként.

Az első koncert Pálházán (Bózsvától 4 km) lesz, augusztus 7-én, pénteken, 16 órától, a helyi művelődési házban. Gondolom, ez kevés olvasómat érinti.

A táborzáró koncert viszont Budapesten lesz 2009.augusztus 9-én, vasárnap, 16:00-kor az Olasz Kultúrintézetben.




A műsor a következő:

Bach: Az Isten útja biztos út (korál)
Pachelbel: Magnificat
Bach: g-moll zongoraverseny
Bach: Ó, örvendj, hív a lélek!
Stradella: Irgalmazz, Istenem!
Mozart: Laudate Dominum
Vivaldi: Magnificat

A Bach korálban, a Mozart Laudate Dominumban, illetve a Vivaldi Magnificatban a kórusban fogok énekelni, azt alt szólamban. A Pachelbel Magnificatban pedig continuot (basszus kíséret) játszom csellóval.

A művek szépek, tiszta élvezet bennük részt venni, hallgatni is biztosan nagy élmény:-).

A kedvencem Pachelbel Magnificatja, ezt kamarakórus énekli (nagyrészt a barátaim), és nagyon jól vezényli a karvezető:-)

Szeretettel hívok mindenkit!