Nyersétel találkozó 2010.05.30

Már két hete elkezdtem írni a posztot, ideje befejeznem:-)

Jó kis csapat volt, megismertem sok új embert. Nahira avokádó salátája különösen ízlett (az avokádó a szívem csücske), de volt még sok finom falat!:-)

Kár, hogy el kellett sietnem a vonathoz a lányaimmal (előtte meg az indulás miatt siettem, így nem készültem extra dolgokkal).

De jöjjenek a receptek!

Csicsókás kréker


A pontos arányokra nem emlékszem, ez a kiindulási recept volt, amin a rendelkezésre álló összetevők mennyisége miatt kicsit változtattam.

1 Excalibur tálcára való adag (800 g):
300 g csíráztatott hajdina
100 g csicsóka
100 g vegyes zöldség (kb 70 g répa, 20 g fehérrépa/petrezselyemgyökér, 10 g zellergumó+zellerzöld)
50g dió
50 g napraforgómag
50 g barna lenmag
60 g vöröshagyma
15 g extraszűz olívaolaj
75 g paradicsom
vegamix
só

A lenmagot szárazon darálom (kis aprítómban).
A vöröshagymát pucolás után nagylyukú reszelőn lereszelem, majd ráborítom az olívaolajat. Néhány óra állás után használom fel, így kellemesebb, lágyabb lesz a hagymaíz, nem csípős.
Az olajos magokat egy éjszakai áztatás után használom, öblítés után jöhet ez is az aprítóba.
A zöldségeket megtisztítom, majd a konyhai aprítóm reszelő betétjével lereszelem. Ha nem lesz elég apró darabos, akkor az aprító S alakú késével is átdolgozom egy kicsit, a hajdinacsírával együtt. Jön bele a só és vegamix, majd a paradicsomot összeturmixolom, és hozzákeverem a masszához. Paradicsom nélkül nagyon száraz szokott lenni, nincs benne semmi lédús, és a lenmag összeszívja azt a kevés nedvességet is (lehet, hogy előre be kellene áztatnom, csak nem szeretek plusz vizet használni, mert úgy lassabban szárad...). A paradicsom viszont elég híg, és az ízvilágon is lágyít.
A masszát tapadásmentes alátétre kenem, majd 5x5 négyzetet vágok bele, ezeket pedig még az átlójuk mentén is tovább vágom, így guszta kis háromszögek lesznek a végén. 41 fokon aszalom, kb. 10-12 óra múlva le lehet szedni az alátétről, és tovább kell még szárítani 6-8 órát, míg teljesen ropogós nem lesz.
Ez a kréker jó fűszeres a zellerzöld miatt.
Nagyon illik hozzá pl. az avokádó csak úgy, szeletelve, sózás meg minden nélkül, vagy valamilyen lágy ízű krém. De egyszerű, fűszermentes saláta mellé fogyasztva is kiváló.

Mungóbabos ropogós


(Így lesz a kerámia főzőlap fénykép háttér... Eléggé fantáziátlan vagyok ma, és jobb nem jutott eszembe a nem túl fotogén ropogós tálalásához...)

Először diós fasírtot akartam készíteni, csak nem volt lencse- és napraforgócsírám, illetve a napraforgómaggal is csínján kellett bánjak, nehogy kimerüljenek a készletek, mielőtt újra hozzá tudok jutni. A recept így módosult:

2 cs mungóbabcsíra
2 cs dió
fél cs barna lenmag
fél cs olajban áztatott vöröshagyma
1-2 gerezd olajban áztatott fokhagyma
fehérbors (elfogyott a borsikafű, és a környéken nem sikerült még beszereznem... azzal pedig finomabb lenne...)
pirospaprika
sörélesztő pehely
só

A hagymákat az előbb részletezett módon elő kell készíteni (fokhagymához kislyukú reszelőt, vagy fokhagymanyomót használjunk).
A lenmagot most is szárazon daráljuk, majd a többi összetevőt S késes aprítóban pépesítjük.
A hosszabb eltarthatóság és gyorsabb száradás érdekében vékonyan kentem ki a tapadásmentes alátétre, kb. 700-800g jutott egy tálcára. Ezt is bevagdaltam előre (4x12 szelet), majd jött az aszalás 41 fokon, kb. a krékerhez hasonló ideig.

Salátával és pástétommal, krékerrel együtt komplett ebéd lehet.

EXTRA RECEPT:

Szezámtej

A lányoknak készített hófehér szezámtej úgy megmozgatta a jelenlévők fantáziáját, hogy ez is kóstolás tárgya lett.

Hozzávalók:
200 g szezámmag
2 ek méz (ízlés szerint lehet több, vagy kevesebb is)
fél tk só
2 l víz

A szezámmagot egy éjszára beáztatjuk (Ha csak pár órát áztatjuk, akkor lesz olyan kesernyés az íze, mint amit vittem, akkor sajnos elfelejtettem időben beáztatni...), majd hidg vízzel leöblítjük. A turmixba helyezzük a mézzel, sóval. Annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje, majd krémesre turmixoljuk (fél-egy perc). Ezután jöhet bele a maradék víz, és még egy kis turmixolás.
Ezután szűrőzsákkal (sűrű szövésű anyagzsák, én muszlinból varrtam), vagy egy tiszta nejlonharisnyával leszűrjük.
Nagyon finom karobporral is, de a lányok így szeretik a legjobban.
A sűrűjét félretesszük egy későbbi recepthez, például kókuszgolyóhoz, tortalaphoz, vagy ha nem ízesítjük be előre, akkor lehet belőle Magyaros szezámkrém is.
Sok féle olajos magból készíthetünk így tejet, például mandula, dió, vagy kesudió és kókuszreszelék. A kesut csak egy-két órára áztassuk be (úgysem élő már, és áztatással hamar poshadt íze lesz), a kókuszreszeléket meg ne is, mert ez megsavanyodik, ha sokáig áll vízben. Napraforgóból még nem próbáltam, ezt inkább sós levesbe képzelem, vagy salátára tejföl állagban, szűrés nélkül, ez elég markáns ízű, és nem is hófehér.

Jó kísérletezést mindenkinek!

Potluck 2010. január

Mostanában elég keveset blogolok, mert inkább a munkámra, és a háztartásra koncentrálok… Azért nagy lelkesedéssel készültem a potluckra (főleg, hogy miattam lett vasárnapra rakva, amit ezúttal is köszönök mindenkinek!).

Fiatalkorom egyik kísértése a paprikás chips. Azon agyaltam, hogyan lehetne hasonlót nyersen?

Aztán kipróbáltam, és ez született belőle:

Paprikás sütőtök chips

Szószhoz:
1 cs szárított paradicsom (házi késztésű, só nélkül szárított szeletek)
1 cs szárított piros húsú paprika (szintén házi)
2-3 ek olívaolaj
2 kk olívaolajban áztatott fokhagyma (Angela Stokes-tól vettem, így nem olyan csípős, és büdös…)
2 ek olívaolajban áztatott vöröshagyma (szintén kellemesebb így az íze)
1 kk pirospaprika (fűszer)
1-2 kk só
1-2 cs víz

A paradicsomot és paprikát áztattam, majd levével, és a többi hozzávalóval együtt turmixoltam.

A tököt hámoztam, daraboltam, majd vastagabb szeletelőn, kb. 2 mm vastagságú chipseket készítettem belőle. Ezután a szószba áztatva állt egy éjszakán át a hűtőszekrényben (kevesebb idő is elég lett volna, de így volt kapacitásom…), majd addig aszaltam, míg száraz, és ropogós nem lett.

A tök elég édeskés, így sok sót igényel. Aszalás előtt még egy kis sóval meghintettem, mert sótlannak találtam. De ez ízlés szerint változtatható.

Egy gyermek véleményét kifüleltem: „Ez jobb, mint a bolti!” Ennél nagyobb dicséret nem is kell:-)

Hajdinás fasírt

A paprikás szószból maradt egy csészényi, ezt felturbózva tuti jó kis fasírt született. Eddig nagyrészt olajos mag alapú burgereket készítettem, mungóbab-, és/vagy lencsecsírával. Ez sokkal lágyabb, könnyebb lett.

1 cs chips szósz
1 cs szezámmag
1 cs tökmag
0,5 cs barna lenmag
2-3 cs 2 napos hajdinacsíra
1,5-2 fej olívaolajban áztatott vöröshagyma
6-7 gerezd olívaolajban áztatott fokhagyma
Só

A magvak itt is áztatva, szárítva voltak (kivéve a lenmagot), szárazon daráltam őket, a hagymákat pedig a hajdinával együtt aprítottam. A hozzávalókból masszát gyúrtam, majd Gittához hasonlóan, kis rudakat készítettem. Pár óra szárítás után szeletelhetővé váltak, majd addig aszaltam, míg egészen ropogós nem lett. Így tovább eláll, és a készítésekor még nem tudtam, hogy elviszem, és az utolsó morzsáig el fog fogyni:-)

Hogy teljes legyen a „fogás”, egy salátát is készítettem, szintén sütőtökből.

Sütőtökös jégsaláta


1 jégsaláta
1 darab sütőtök (kb. 2 ökölnyi méret)
5 db kisebb paradicsom
5 szál újhagyma
Fél uborka

2 ek olívaolaj (e
Só

A sütőtököt nagylyukú reszelőn eresztettem át, a többi zöldséget kisebb-nagyobb kockákra vágtam. Só, olaj, keverés, és fogyasztás jó étvággyal!

Egyébként jó hangulatúösszejövetele volt, most gyermek nélkül érkeztem (mint Bogi és Gábor is). Az este vége felé gyermeknevelési kérdésekkel kapcsolatban jót beszélgettünk (én legalábbis élvezetem).

Ajánlottam egy friss olvasmányélményemet is: dr. James Dobson- Az akaratos gyerek

Hihetetlenül jó könyv, a hozzám hasonló, erős akaratú gyermekek kissé engedékeny, és "én ezt nem bírom, inkább nem harcolok, és feladom" (aztán fejemre nő a gyermek, és nem győzök szégyenkezni engedetlensége, szemtelensége miatt) szemléletű édesanyáknak különösképpen. A gyermek megértését segíti, a hozzájuk való helyes viszonyt, a helyes nevelést, ebben pedig a (nem indulatból, hanem ésszerűen, következetesen végrehajtott) fegyelmezés szerepét tárgyalja, nagyon érzékletes példákkal, tapasztalatokkal alátámasztva.

Szombaton kezdtem el olvasni James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! című művét, mely szintén nagyon hasznos tanácsadó lesz, máraz eslő példájában magamra ismertem.

Akit érdekel a könyv, a neten rákeresve is talál pár könyvesboltot, ahol beszerezhető, illetve meg is rendelhető.

Sok sikert mindenkinek!

Lila saláta és fasírt

Csodás színek, harmonikus íz!

Egy cikk lila/vöröskáposzta (kb 1/8)
4-5 db paradicsom
Fél piros húsú paprika (spóroltam vele, mert alig volt már, de lehet egész is:-))

Fél lilahagyma
Egy ökölnyi jégsaláta (most a középső része)
Só
Őrölt kömény
Kevés citromlé
Kedvenc olaj-most 1 tk szőlőmag olaj+2 ek olívaolaj

A káposztát vékony csíkokra reszeltem, ezzel (Tupperware szeletelő, reszelő, nagyon profi):

Ezután belemasszíroztam a köményt, puffadásgátlóként:-).
A paradicsomot és jégsalátát nagyobb, a hagymát apróbb darabokra kockázzuk, majd fűszerezzük.

Fogyasszuk krékerrel, vagy fasírttal!

(A képen egy egyszerű, napraforgómag alapú fasírt, pontosan már nem emlékszem az összetevőkre…)

Lila fasírt

A salátából nem fogyott el mind a kb. 1,5 liternyi…:-) A maradékot felturbóztam, és fasírt lett belőle.

Hozzávalók:

1,5 csészényi maradék lila saláta
Fél cs barna lenmag (szárazon darálva)
Fél vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 cs tökmag
1 cs napraforgómag
Só

A napraforgót és tökmagot fél napig áztattam, felhasználáskor leöblítettem, majd aprítóba tettem.
A salátát és a többi összetevőt turmixoltam, összekevertem az olajos magokkal. Ezután tapadásmentes alátétre kentem 2-3 mm vastagságban.


Szép színes, ugye? 18-20 óra aszalás után kész is (félidőben fordítás).

Mivel laposra kentem, teljesen kiszáradt, így hűvös helyen, műanyag dobozban eltartható akár hetekig (hónapokig még sosem tartott ki, de elvileg ez is lehetséges).

Nem szokványos fasírt kinézetű, de így praktikusabb a tárolás, felhasználás pl. szendvicsben. És a kis lapok is guszták ám:-).

Mungóbab

Először egy bioboltban találkoztunk szembe a csíráztatni való magok között. Szimpatikus volt, és nem is túl drága, így hát megvettem.

Jó választás volt! A csíra íze nagyon hasonlít a (nyers) zöldborsóra, és még zöld is:-). Ezért is került bele az élő zöldséglevesbe is.

Jázmin pedig odáig van érte! Egyszer egy jó csészényit megettünk ebéd után, csak úgy „desszertnek”.

Néhány adat a mungóbabról (Forrás):

"Mungóbab (Vigna mungo L.). B-vitamint, vasat, folsavat, magnéziumot, mangánt, foszfort tartalmaz. Apró szemű, könnyen emészthető, rostban gazdag, segíti a salakanyagok távozását és a méregtelenítést. Némi E-vitamint is tartalmaz, ezért a betegek rák- és vastagbéldiétájában nélkülözhetetlen. Keleten konzervként is forgalmazzák, előfőzve.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Zöld hüvelyét, száraz magját és az abból készült csíranövényt fogyasztják. Az érett mag kb. 22% fehérjét, és mintegy 0,5% olajat, viszonylag sok vasat, meszet és C-vitamint tartalmaz. Termőhelyein ezért főleg kisgyermekek részére készítenek belőle ételeket.

A mungó bab lisztje magas fehérje tartalmánál és alacsony zsír és szénhidrát tartalmánál fogva értékesebb tápanyag, mint a búzaliszt. Nagy mennyiségben tartalmaz B1-, B2-vitaminokat, A-vitamin elővitaminját, kálciumot, foszfort és vasat.

A termés nagyobb részét nem étkezési száraz babként, hanem csíráztatva (csíranövényként) fogyasztják, amely a csírázás során feltáródott tápanyagok következtében sokkal értékesebb táplálék."

Azt is olvastam, hogy a kínai üvegtészta alapja is a mungóbab (finomra őrölt lisztje).

Mi a következőképp fogyasztjuk:

-magában, zöldséges-sós étkezéseknél
-salátában
-fasírtokban

Múltkoriban rengeteg mungóbab csíra maradt rám (már túl nagy volt), de kidobni sajnáltam volna. Így hát dobtam hozzá ezt-azt, aprítottam, és ez a „csoda” született:

Mungóbabos pástétom és fasírt

2 cs mungóbab csíra
1 cs napraforgócsíra (nálam szárítva volt)
0,5 cs barna lenmag (külön jót tesz neki a sárgától markánsabb íze)
0,5 cs áztatott dió
1 cső kukorica
2 db paradicsom
1 vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
Só

A lenmagot szárazon őröljük. A többi hozzávalót aprítóban dolgozzuk masszává, majd jöhet bele a lenmag is, azzal is forgatjuk egy keveset.

Általában nem használok ennyi hagymát, de most mégis így jött ki, és hihetetlenül finom lett!

Krékerrel, zöldségekkel együtt laktató, ízletes ebéd. Én így fogyasztottam:



Jégsaláta levélen, kukoricás krékeren, fekete olajbogyóval, paradicsommal és uborkával.

Már a látványtól újra beindul az emésztésem:-)

Eredetileg fasírtot terveztem, így a nagy részét leaszaltam. A pástétom egy-két napig eláll hűtőben.

Egészségetekre!

Első potluckom...

Vagyis az első, amelyiken részt vettem.
Nagy izgalommal készültem rá, amióta megtudtam, hogy -rám való tekintettel- vasárnap lesz.

Gitta már beharangozta a tökfőzeléket és a fasírtot, amit vittem, tehát először ezek receptjeit írom le.

A tökfőzelék ötlete édesanyámtól származik. Szombaton náluk ebédeltünk, és a tiszteletemre valami nyerset is akart készíteni. Éppen töklevest főzött, hát gondolt egyet, és nyersen is elkészítette, kicsit másképp:



Hozzávalók:

1 tök
fél lilahagyma (kicsi)
pár szem kesudió
1-2 ek extraszűz olívaolaj
1 tk vegamix (só és borsmentes natúr, szárított zöldségkeverék)
só

A tök egyik felét legyaluljuk, a maradékot pedig a többi hozzávalóval simára turmixoljuk. Jót tesz neki, ha áll legalább fél napot (Hűtőben biztonságosabb, mert akkor a maradékot még eltehetjük 1-2 napig).
Díszítésként tettünk rá friss kaprot (aki szereti, az bele is keverheti).

Ha töklevest szeretnénk, akkor lehet higítani vízzel, vagy magtejjel a levét, kis pirospakrikával színezni.

A tökfőzeléket az egész család megkóstolta, és ízlett nekik. Még édesapám is azt mondta (aki csak azt eszi, ami igazán finom), hogy ha nem lenne főtt leves, a főzeléket enné:-).

Diós fasírt



Az alapötletet Gittától vettem, csak kicsit variáltam, vagyis inkább nagyon... Az ízesítés maradt...

1 cs napraforgócsíra
2-3 cs napraforgó áztatva
1 cs dió áztatva
1 cs lencsecsíra (első próbálkozásomkor volt itthon szárítva, gondoltam, ne vesszen kárba, és bejött...)
1 cs sárga lenmag, szárazon darálva (külön)
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, borsikafű, pirospaprika

Rájöttem (egy jóbarát segítségével), hogy a borsikafű sokkal egészségesebb, mint a fehérbors, mert nem gyomorirritáló, mégis olyan az íze. (Feketeborsot soha nem is használtam, mert az még erősebb a gyomornak)

Az alkotórészeket aprítjuk (aprítóban), kézzel vagy keverőtálas mixerrel összedolgozzuk. (Mivel elég sűrű volt, a mixerrel sokkal egyszerűbben egyneművé lehetett tenni.)
Ebből a mennyiségből 2-3 tálcányi, 1-1,5 cm vastagságú fasírt lesz. Én 1,5 napig aszaltam, hogy teljesen kiszáradjon, és így tovább elálljon.

Amikor először készítettem, és megkóstoltam ezt a fasírtot, hmm... Édesanyám diókolbászának íze ugrott be, gyerekkori jó emlékem. De akármennyire is ízlett, 3-4 darabnál többet nem bírtam belőle megenni egy étkezésre, sok nyers zöldséggel együtt sem. Ezért nem gond, hogy ilyen magas benne az olajos magvak aránya, nem tudod magad túlenni belőle.

A potluckos verzióban volt egy pár marék szárított mungóbabcsíra is, a maradékfelhasználás jegyében:-).

Hamarosan folytatom az élménybeszámolót....

Fasírtok

Kedves szomszédasszonyom nagyon nyitott személyiség, ezért érdeklődött a nyersétkezésünk iránt. Többször vittünk is át kóstolót édes ételeinkből.

Aztán május elején kölcsönadtam neki Victoria Boutenko könyvét. Egy nap alatt ki is olvasta! Gitta blogját is rendszeresen olvasta már, és akkor volt friss bejegyzésben a Bolognai fasírt. Nagyon tetszett neki, meg is beszéltük, hogy elkészítjük közösen.

Aszalás előtt hihetetlenül finom pástétom volt. Aszalással kicsit megváltozott az íze, de így sem volt rossz:-).

Így néztek ki szeletelés után, és az illatuk...

Többször olvasgattam már a fasírtokról, hogy a nyerskonyha alapvető ételei, de egyedül nem mertem addig belevágni, kípróbálni.

Aztán fellelkesültem!

Az ebédről megmaradt salátából ilyen fasírtok készültek este:

Hozzávalók:

1-2 db répa lereszelve

1 darabka lilakáposzta lereszelve (vagy 5-6 levél apró kockákra vágva)

1 kis szál fehérrépa lereszelve

fél fej lilahagyma apró kockákra vágva

4-5 ek. paradicsomöntet (mivel épp nem volt paradicsomom, házi paradicsomlét használtam, de 1 paradicsom turmixolva helyettesíti)

fűszerek: só, őrölt kömény, pár csepp szójaszósz (én a világosat szeretem, mert lágyabb az íze)

A zöldség kb. 1,5 csészényi volt, ehhez adtam kb. 2 csészényi áztatott napraforgómagot, és egy gerezd fokhagymát, amit aprítóban daraboltam össze.

Két Excalibur tálcára való mennyiség lett.

Hogy ne menjen üresen az aszaló, körülnéztem a hűtőben, hogy milyen zöldséget használhatnék még fel fasírtnak.

Találtam két ráncos céklát, meg majdnem egy egész csomag kissé levénült spárgát, ami salátába már nem túl jó.

Mindegyiket alaposan meghámoztam, tettem hozzá 1 kisebb vöröshagymát, 1,5-2 csésze áztatott napraforgót, szezámmagot aprítva, és egy fél marék áztatott fenyőmagot is egészben.

Fűszernek sót és őrölt köményt használtam, talán még egy gerezd fokhagyma is ment bele. (Másra legalábbis nem emlékszem már...)

Két ilyen tálcányi lett a masszából:

A színe nem mindennapi, az tény:-).

Férjemnek ez ízlett a legjobban a háromból, és tényleg finom volt! Az egész fenyőmag különösen jót tett neki.

Az öt tálcányi fasírt így festett:

Jobb oldalon a céklás-spárgás, középen egy sor bolognai, bal oldalon pedig a káposztás-répás.

Sajnos azonban egy hét elteltével apró fehér foltocskák jelentek meg rajtuk, és büdös, savanykás szaguk lett... Nagyon sajnáltam őket:-(

A dolog tanulsága:

-vagy kisebb adagot készíteni egyszerre (Hiába vagyunk család, ez a mennyiség egyszerre túl nagy, mivel ilyen zsiradéktartalmú ételből nem sokat lehet egyszerre megenni.)
-vagy jobban ki kell szárítani
-De az is lehet, hogy hűtőben tárola tovább bírták volna, mint a konyhában, légmentesen zárt dobozkában.

Gitta hűtőben tárolja, mostmár én is, és jobban kiszárítom:-)