Aktív nyár...

Nem a blogon, hanem az életben.

A nyár nagyon eseménydús volt, a már említett hangversenyeken, és vendégek fogadásán túl persze voltak "akcióim" nyersétkezés terén is.

A szomszédos táborhely két, egésszéges életmóddal foglalkozó turnusán lehetőségem volt tartani néhány rövid előadást, és ételbemutatót (4) , ételkóstolóval kiegészítve (6).

De a nyár (és talán az év) legnagyobb eseménye kétségkívül a szerbiai Élő étel tábor volt, Crna Barán (Fekete tó), augusztus 15-20-ig.

A tábor teljes programja a 8 alapelvre épült. Nagyon hasznos előadások, bemutatók voltak, közös tornával, túrákkal, és ételkészítéssel. A nyers ételek segítettek, hogy a jelenlévők fizikailag is frissüljenek a lelki, szellelmi feltöltekezés mellett.

25 táborozó, és 7 fős személyzet volt a "kísérleti nyúl", és a kísérlet alatt kiderült, hogy a nyers, élő ételek nem csak változatosak és dekoratívak, hanem ízletesek, laktatóak is, rendszeres fogyasztásukkal pedig könnyedebb, frissebb, energikusabb lesz az ember, a biológiai korától teljesen függetlenül.

Íme a színes kis csapat:



Előtérben, "elfekvőben" konyhai segítőm, Fekete Zsolt, a középső sorban jobbról a 2. helyen, piros pólóban Szandra "konyhatündér", nélkülük nem ment volna az ételek elkészítése, nagyon köszönöm a segítséget!:-) És persze, hálás vagyok a tábor szervezőinek (Anti-Szandi mellett, Éva-Szandi mögött, Ilona-közép tájékon, tőlem jobbra), és összes résztvevőnek a lelkes kérdésekért, kóstolgatásért, elismerő, bátorító megjegyzésekért!:-)

A táborban összegyűjtött recepteket pedig, szép sorjában, közkinccsé fogom tenni.

Kezdjük a legkomplettebb ebéddel!


A fotó sajnos nem a legtökéletesebb, már abszolút nem volt kapacitásom dokumentálni az eseményeket, ételeket. Majd legközelebb jobban figyelek erre is:-)

Paradicsom krémleves (sárga tálban)

300 g paradicsom
50 g áztatott dió
1 ek kendermag
Zeller zöldje
Só, kakukkfű, bazsalikom, rozmaring

Levesbetétnek csíráztatott hajdina. (rózsaszínben:-))

A hozzávalókat turmixoljuk.

Padlizsános kréker (fehár tálcán a jobb fölső sarokban)

250 g csíráztatott hajdina
200 g padlizsán (szárított beáztatva)
50 g paradicsom
50 g tökmag
50 g szezámmag
60 g olajban áztatott vöröshagyma
40 g Barna lenmag
Vegamix
Só

A lenmagot szárazon őröljük. A tökmagot és szezámmagot 8-10 órára beáztatjuk, majd a hajdinával együtt frissen leöblítjük, és aprítógépben összedolgozzuk. A paradicsomot és padlizsánt turmixoljuk. A hozzávalókat összekeverjük, ízesítjük, kikenjük az aszaló tapadásmentes alátétére, bevagdaljuk, és 20-24 órát szárítjuk, félidőben érdemes levenni az alátétet.

A padlizsán miatt csípős lehet, ezért avokádóval, vagy nyers pástétommal, krémmel fogyasztjuk, sok zöldséggel, salátával.

Humuszkrém (balról a kréker mellett)

300 g csíráztatott csicseriborsó
2 ek szezámmag
Fél citrom leve
Só, őrölt fűszerkömény
Víz a turmixoláshoz

Turmixoljuk a hozzávalókat.

Cukkíni spagetti (feketében)

A cukkínit meghámozzuk, kimagozzuk, majd hosszúkás csíkokra vágjuk. Besózzuk, fogyasztás előtt szórhatunk rá sörélesztő pelyhet.

Nyers gomba"pörkölt" (balra fent)

100 g gomba
1 db piros húsú paprika
2 paradicsom
diónyi vöröshagyma
1 kk extraszűz olívaolaj
1 ek napraforgómag beáztatva
Só, fűszerek ízlés szerint

A gombát megmossuk, felszeleteljük, és besózzuk.

A vöröshagymát lereszeljük (vagy apró kockákra vágjuk), majd ráöntjük az olajat. Az olaj elveszi a nyers hagyma erőteljes, csípős ízét. Néhány óra állás után már kellemes lesz a hagyma íze.
A „pörkölt” szaftját úgy készítjük, hogy a paradicsomot, napraforgót és a piros húsú paprikát turmixoljuk, majd a hagymát is beletesszük (és az egyéb fűszereket). A gombával összekeverjük, cukkínispagettivel fogyasztjuk, és lédús zöldséggel vagy salátával.

Valahogy így (egy tavaly nyári fotó):


Jó étvágyat, és jó egészséget mindenkinek!

Nyersétel találkozó 2010.05.30

Már két hete elkezdtem írni a posztot, ideje befejeznem:-)

Jó kis csapat volt, megismertem sok új embert. Nahira avokádó salátája különösen ízlett (az avokádó a szívem csücske), de volt még sok finom falat!:-)

Kár, hogy el kellett sietnem a vonathoz a lányaimmal (előtte meg az indulás miatt siettem, így nem készültem extra dolgokkal).

De jöjjenek a receptek!

Csicsókás kréker


A pontos arányokra nem emlékszem, ez a kiindulási recept volt, amin a rendelkezésre álló összetevők mennyisége miatt kicsit változtattam.

1 Excalibur tálcára való adag (800 g):
300 g csíráztatott hajdina
100 g csicsóka
100 g vegyes zöldség (kb 70 g répa, 20 g fehérrépa/petrezselyemgyökér, 10 g zellergumó+zellerzöld)
50g dió
50 g napraforgómag
50 g barna lenmag
60 g vöröshagyma
15 g extraszűz olívaolaj
75 g paradicsom
vegamix
só

A lenmagot szárazon darálom (kis aprítómban).
A vöröshagymát pucolás után nagylyukú reszelőn lereszelem, majd ráborítom az olívaolajat. Néhány óra állás után használom fel, így kellemesebb, lágyabb lesz a hagymaíz, nem csípős.
Az olajos magokat egy éjszakai áztatás után használom, öblítés után jöhet ez is az aprítóba.
A zöldségeket megtisztítom, majd a konyhai aprítóm reszelő betétjével lereszelem. Ha nem lesz elég apró darabos, akkor az aprító S alakú késével is átdolgozom egy kicsit, a hajdinacsírával együtt. Jön bele a só és vegamix, majd a paradicsomot összeturmixolom, és hozzákeverem a masszához. Paradicsom nélkül nagyon száraz szokott lenni, nincs benne semmi lédús, és a lenmag összeszívja azt a kevés nedvességet is (lehet, hogy előre be kellene áztatnom, csak nem szeretek plusz vizet használni, mert úgy lassabban szárad...). A paradicsom viszont elég híg, és az ízvilágon is lágyít.
A masszát tapadásmentes alátétre kenem, majd 5x5 négyzetet vágok bele, ezeket pedig még az átlójuk mentén is tovább vágom, így guszta kis háromszögek lesznek a végén. 41 fokon aszalom, kb. 10-12 óra múlva le lehet szedni az alátétről, és tovább kell még szárítani 6-8 órát, míg teljesen ropogós nem lesz.
Ez a kréker jó fűszeres a zellerzöld miatt.
Nagyon illik hozzá pl. az avokádó csak úgy, szeletelve, sózás meg minden nélkül, vagy valamilyen lágy ízű krém. De egyszerű, fűszermentes saláta mellé fogyasztva is kiváló.

Mungóbabos ropogós


(Így lesz a kerámia főzőlap fénykép háttér... Eléggé fantáziátlan vagyok ma, és jobb nem jutott eszembe a nem túl fotogén ropogós tálalásához...)

Először diós fasírtot akartam készíteni, csak nem volt lencse- és napraforgócsírám, illetve a napraforgómaggal is csínján kellett bánjak, nehogy kimerüljenek a készletek, mielőtt újra hozzá tudok jutni. A recept így módosult:

2 cs mungóbabcsíra
2 cs dió
fél cs barna lenmag
fél cs olajban áztatott vöröshagyma
1-2 gerezd olajban áztatott fokhagyma
fehérbors (elfogyott a borsikafű, és a környéken nem sikerült még beszereznem... azzal pedig finomabb lenne...)
pirospaprika
sörélesztő pehely
só

A hagymákat az előbb részletezett módon elő kell készíteni (fokhagymához kislyukú reszelőt, vagy fokhagymanyomót használjunk).
A lenmagot most is szárazon daráljuk, majd a többi összetevőt S késes aprítóban pépesítjük.
A hosszabb eltarthatóság és gyorsabb száradás érdekében vékonyan kentem ki a tapadásmentes alátétre, kb. 700-800g jutott egy tálcára. Ezt is bevagdaltam előre (4x12 szelet), majd jött az aszalás 41 fokon, kb. a krékerhez hasonló ideig.

Salátával és pástétommal, krékerrel együtt komplett ebéd lehet.

EXTRA RECEPT:

Szezámtej

A lányoknak készített hófehér szezámtej úgy megmozgatta a jelenlévők fantáziáját, hogy ez is kóstolás tárgya lett.

Hozzávalók:
200 g szezámmag
2 ek méz (ízlés szerint lehet több, vagy kevesebb is)
fél tk só
2 l víz

A szezámmagot egy éjszára beáztatjuk (Ha csak pár órát áztatjuk, akkor lesz olyan kesernyés az íze, mint amit vittem, akkor sajnos elfelejtettem időben beáztatni...), majd hidg vízzel leöblítjük. A turmixba helyezzük a mézzel, sóval. Annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje, majd krémesre turmixoljuk (fél-egy perc). Ezután jöhet bele a maradék víz, és még egy kis turmixolás.
Ezután szűrőzsákkal (sűrű szövésű anyagzsák, én muszlinból varrtam), vagy egy tiszta nejlonharisnyával leszűrjük.
Nagyon finom karobporral is, de a lányok így szeretik a legjobban.
A sűrűjét félretesszük egy későbbi recepthez, például kókuszgolyóhoz, tortalaphoz, vagy ha nem ízesítjük be előre, akkor lehet belőle Magyaros szezámkrém is.
Sok féle olajos magból készíthetünk így tejet, például mandula, dió, vagy kesudió és kókuszreszelék. A kesut csak egy-két órára áztassuk be (úgysem élő már, és áztatással hamar poshadt íze lesz), a kókuszreszeléket meg ne is, mert ez megsavanyodik, ha sokáig áll vízben. Napraforgóból még nem próbáltam, ezt inkább sós levesbe képzelem, vagy salátára tejföl állagban, szűrés nélkül, ez elég markáns ízű, és nem is hófehér.

Jó kísérletezést mindenkinek!

Kapros költemény...

Azaz kapros-fokhagymás kesu-napraforgó pástétom.

Mi is illhetne jobban a friss kaporhoz, mint egy kis olívaolajban áztatott fokhagyma, napraforgóval tartalmassá téve? Legalábbis az én képzeletemben.

Egyszerű, és nagyszerű recept!



Hozzávalók:

fél csésze kesudió
fél csésze napraforgómag
1-1,5 gerezd fokhagyma (extraszűz olívaolajban áztatottam)
1 csipet só
pár csepp citromlé
kevés víz

A magokat szárazon őröltem, mert elfelejtettem beáztatni a napraforgót előbb (ezért jött hozzá a kesu). Ezután kis vízzel, és az ízesítőkkel krémmé turmixoltam.

A fokhagymát azért érdemes néhány órával a felhasználás előtt apróra reszelni vagy vágni, és hidegen sajtolt olajba ázatni, mert így nem lesz olyan csípős.

A végeredmény felülmúlta a képzeletemet!

Krékerrel, és sok salátával komplett ebéd.

A férjem nem szíveli a kaprot, de ebben a formában neki is ízlett.

Másfél éves Zsani lányom pedig egyenesen odáig volt érte! Még le sem nyelte a falatot, már kiabált a pástétom felé mutogatva, hogy "Ham-hammm!":-)

A paradicsom nagyon passzol hozzá, a pástétom fogyasztását viszont nem szabad túlzásba vinni, mert nagyon tömény.

Jó étvágyat!

Potluck 2010. január

Mostanában elég keveset blogolok, mert inkább a munkámra, és a háztartásra koncentrálok… Azért nagy lelkesedéssel készültem a potluckra (főleg, hogy miattam lett vasárnapra rakva, amit ezúttal is köszönök mindenkinek!).

Fiatalkorom egyik kísértése a paprikás chips. Azon agyaltam, hogyan lehetne hasonlót nyersen?

Aztán kipróbáltam, és ez született belőle:

Paprikás sütőtök chips

Szószhoz:
1 cs szárított paradicsom (házi késztésű, só nélkül szárított szeletek)
1 cs szárított piros húsú paprika (szintén házi)
2-3 ek olívaolaj
2 kk olívaolajban áztatott fokhagyma (Angela Stokes-tól vettem, így nem olyan csípős, és büdös…)
2 ek olívaolajban áztatott vöröshagyma (szintén kellemesebb így az íze)
1 kk pirospaprika (fűszer)
1-2 kk só
1-2 cs víz

A paradicsomot és paprikát áztattam, majd levével, és a többi hozzávalóval együtt turmixoltam.

A tököt hámoztam, daraboltam, majd vastagabb szeletelőn, kb. 2 mm vastagságú chipseket készítettem belőle. Ezután a szószba áztatva állt egy éjszakán át a hűtőszekrényben (kevesebb idő is elég lett volna, de így volt kapacitásom…), majd addig aszaltam, míg száraz, és ropogós nem lett.

A tök elég édeskés, így sok sót igényel. Aszalás előtt még egy kis sóval meghintettem, mert sótlannak találtam. De ez ízlés szerint változtatható.

Egy gyermek véleményét kifüleltem: „Ez jobb, mint a bolti!” Ennél nagyobb dicséret nem is kell:-)

Hajdinás fasírt

A paprikás szószból maradt egy csészényi, ezt felturbózva tuti jó kis fasírt született. Eddig nagyrészt olajos mag alapú burgereket készítettem, mungóbab-, és/vagy lencsecsírával. Ez sokkal lágyabb, könnyebb lett.

1 cs chips szósz
1 cs szezámmag
1 cs tökmag
0,5 cs barna lenmag
2-3 cs 2 napos hajdinacsíra
1,5-2 fej olívaolajban áztatott vöröshagyma
6-7 gerezd olívaolajban áztatott fokhagyma
Só

A magvak itt is áztatva, szárítva voltak (kivéve a lenmagot), szárazon daráltam őket, a hagymákat pedig a hajdinával együtt aprítottam. A hozzávalókból masszát gyúrtam, majd Gittához hasonlóan, kis rudakat készítettem. Pár óra szárítás után szeletelhetővé váltak, majd addig aszaltam, míg egészen ropogós nem lett. Így tovább eláll, és a készítésekor még nem tudtam, hogy elviszem, és az utolsó morzsáig el fog fogyni:-)

Hogy teljes legyen a „fogás”, egy salátát is készítettem, szintén sütőtökből.

Sütőtökös jégsaláta


1 jégsaláta
1 darab sütőtök (kb. 2 ökölnyi méret)
5 db kisebb paradicsom
5 szál újhagyma
Fél uborka

2 ek olívaolaj (e
Só

A sütőtököt nagylyukú reszelőn eresztettem át, a többi zöldséget kisebb-nagyobb kockákra vágtam. Só, olaj, keverés, és fogyasztás jó étvággyal!

Egyébként jó hangulatúösszejövetele volt, most gyermek nélkül érkeztem (mint Bogi és Gábor is). Az este vége felé gyermeknevelési kérdésekkel kapcsolatban jót beszélgettünk (én legalábbis élvezetem).

Ajánlottam egy friss olvasmányélményemet is: dr. James Dobson- Az akaratos gyerek

Hihetetlenül jó könyv, a hozzám hasonló, erős akaratú gyermekek kissé engedékeny, és "én ezt nem bírom, inkább nem harcolok, és feladom" (aztán fejemre nő a gyermek, és nem győzök szégyenkezni engedetlensége, szemtelensége miatt) szemléletű édesanyáknak különösképpen. A gyermek megértését segíti, a hozzájuk való helyes viszonyt, a helyes nevelést, ebben pedig a (nem indulatból, hanem ésszerűen, következetesen végrehajtott) fegyelmezés szerepét tárgyalja, nagyon érzékletes példákkal, tapasztalatokkal alátámasztva.

Szombaton kezdtem el olvasni James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! című művét, mely szintén nagyon hasznos tanácsadó lesz, máraz eslő példájában magamra ismertem.

Akit érdekel a könyv, a neten rákeresve is talál pár könyvesboltot, ahol beszerezhető, illetve meg is rendelhető.

Sok sikert mindenkinek!

Lila saláta és fasírt

Csodás színek, harmonikus íz!

Egy cikk lila/vöröskáposzta (kb 1/8)
4-5 db paradicsom
Fél piros húsú paprika (spóroltam vele, mert alig volt már, de lehet egész is:-))

Fél lilahagyma
Egy ökölnyi jégsaláta (most a középső része)
Só
Őrölt kömény
Kevés citromlé
Kedvenc olaj-most 1 tk szőlőmag olaj+2 ek olívaolaj

A káposztát vékony csíkokra reszeltem, ezzel (Tupperware szeletelő, reszelő, nagyon profi):

Ezután belemasszíroztam a köményt, puffadásgátlóként:-).
A paradicsomot és jégsalátát nagyobb, a hagymát apróbb darabokra kockázzuk, majd fűszerezzük.

Fogyasszuk krékerrel, vagy fasírttal!

(A képen egy egyszerű, napraforgómag alapú fasírt, pontosan már nem emlékszem az összetevőkre…)

Lila fasírt

A salátából nem fogyott el mind a kb. 1,5 liternyi…:-) A maradékot felturbóztam, és fasírt lett belőle.

Hozzávalók:

1,5 csészényi maradék lila saláta
Fél cs barna lenmag (szárazon darálva)
Fél vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 cs tökmag
1 cs napraforgómag
Só

A napraforgót és tökmagot fél napig áztattam, felhasználáskor leöblítettem, majd aprítóba tettem.
A salátát és a többi összetevőt turmixoltam, összekevertem az olajos magokkal. Ezután tapadásmentes alátétre kentem 2-3 mm vastagságban.


Szép színes, ugye? 18-20 óra aszalás után kész is (félidőben fordítás).

Mivel laposra kentem, teljesen kiszáradt, így hűvös helyen, műanyag dobozban eltartható akár hetekig (hónapokig még sosem tartott ki, de elvileg ez is lehetséges).

Nem szokványos fasírt kinézetű, de így praktikusabb a tárolás, felhasználás pl. szendvicsben. És a kis lapok is guszták ám:-).

Kedvenc saláta

A család egyik kedvence ez az egyszerű finomság:



3-4 paradicsom
1 db piros húsú (érett TV) paprika
1 uborka
fél jégsaláta
kevés só
olívaolaj
diónyi lilahagyma
1 marék áztatott tökmag (vagy napraforgó)

Az utolsó két összetevő opcionális, nem szerves része a „Kedvenc salátának”, de nagyon jót tesz neki.

A család ebéd adagja ez a mennyiség, tele lesz vele egy 1,5 literes tál. A zöldségeket egyszerűen felkockázzuk (a hagymát nagyon apróra), majd jöhet rá az olaj, és a só.

Jó étvágyat!

Mungóbab

Először egy bioboltban találkoztunk szembe a csíráztatni való magok között. Szimpatikus volt, és nem is túl drága, így hát megvettem.

Jó választás volt! A csíra íze nagyon hasonlít a (nyers) zöldborsóra, és még zöld is:-). Ezért is került bele az élő zöldséglevesbe is.

Jázmin pedig odáig van érte! Egyszer egy jó csészényit megettünk ebéd után, csak úgy „desszertnek”.

Néhány adat a mungóbabról (Forrás):

"Mungóbab (Vigna mungo L.). B-vitamint, vasat, folsavat, magnéziumot, mangánt, foszfort tartalmaz. Apró szemű, könnyen emészthető, rostban gazdag, segíti a salakanyagok távozását és a méregtelenítést. Némi E-vitamint is tartalmaz, ezért a betegek rák- és vastagbéldiétájában nélkülözhetetlen. Keleten konzervként is forgalmazzák, előfőzve.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Zöld hüvelyét, száraz magját és az abból készült csíranövényt fogyasztják. Az érett mag kb. 22% fehérjét, és mintegy 0,5% olajat, viszonylag sok vasat, meszet és C-vitamint tartalmaz. Termőhelyein ezért főleg kisgyermekek részére készítenek belőle ételeket.

A mungó bab lisztje magas fehérje tartalmánál és alacsony zsír és szénhidrát tartalmánál fogva értékesebb tápanyag, mint a búzaliszt. Nagy mennyiségben tartalmaz B1-, B2-vitaminokat, A-vitamin elővitaminját, kálciumot, foszfort és vasat.

A termés nagyobb részét nem étkezési száraz babként, hanem csíráztatva (csíranövényként) fogyasztják, amely a csírázás során feltáródott tápanyagok következtében sokkal értékesebb táplálék."

Azt is olvastam, hogy a kínai üvegtészta alapja is a mungóbab (finomra őrölt lisztje).

Mi a következőképp fogyasztjuk:

-magában, zöldséges-sós étkezéseknél
-salátában
-fasírtokban

Múltkoriban rengeteg mungóbab csíra maradt rám (már túl nagy volt), de kidobni sajnáltam volna. Így hát dobtam hozzá ezt-azt, aprítottam, és ez a „csoda” született:

Mungóbabos pástétom és fasírt

2 cs mungóbab csíra
1 cs napraforgócsíra (nálam szárítva volt)
0,5 cs barna lenmag (külön jót tesz neki a sárgától markánsabb íze)
0,5 cs áztatott dió
1 cső kukorica
2 db paradicsom
1 vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
Só

A lenmagot szárazon őröljük. A többi hozzávalót aprítóban dolgozzuk masszává, majd jöhet bele a lenmag is, azzal is forgatjuk egy keveset.

Általában nem használok ennyi hagymát, de most mégis így jött ki, és hihetetlenül finom lett!

Krékerrel, zöldségekkel együtt laktató, ízletes ebéd. Én így fogyasztottam:



Jégsaláta levélen, kukoricás krékeren, fekete olajbogyóval, paradicsommal és uborkával.

Már a látványtól újra beindul az emésztésem:-)

Eredetileg fasírtot terveztem, így a nagy részét leaszaltam. A pástétom egy-két napig eláll hűtőben.

Egészségetekre!

Kukorica-ötletek

Az utóbbi időben megint elég inaktív voltam…


Most költözködünk át a nagyobb, szomszéd lakásba, az utolsó táborok is lementek (férjem itt dolgozott nagyon aktívan és magas óraszámban…), aztán lementünk a békés megyei rokonokhoz szabadságra…

Gitta kérdezte a 10 kedvenc ételemet, de mielőtt erre válaszolnék, még felteszek néhány receptet.

Akkor térjünk is a tárgyra: a kukorica.

Már kicsit lement a szezon, de talán még nem késő…

A zsenge, friss kukorica nyersen is fogyasztható, és nagyon finom (csak úgy,a csőről lerágva is), ahogy erről Gittánál már olvashattunk ITT. A receptet én is kipróbáltam, csak kicsit pörköltösebbre késztettem.

Kukorica pörkölt

2 cső kukorica
1 piros húsú paprika (lehet kaliforniai, pritamin, vagy csak egyszerűen érett tv paprika…)
2 paradicsom
1 diónyi vöröshagyma
Só
.
A kukoricán kívüli összetevőket turmixoljuk, ízesítjük, majd jöhetnek bele a csőről levágott, ropogós, édes kukoricaszemek. Hmmm!

Az első alkalommal tettem bele 1 teáskanálnyi spirulina port is, mivel sok jót olvastam róla. Az ízével nem is volt gond, viszont a színe… Nem mindennapi… Így varázsoltam étvágygerjesztővé:

A családnak, sőt az épp látogatóban levő sógornőmnek is nagyon ízlett, cukkíni spagettivel és paradicsomos salátával, krékerrel komplett ebéd. Azért a kezdeti, szín miatti bizalmatlanságra való tekintettel, megfogadtam, hogy legközelebb kihagyom a spirulinát.

Így is tettem, amikor egyik hétvégére eljöttek szüleim és testvéreim. Még apukám is teljesen odavolt a kukoricapörköltért. Akkor pár szem kesudiót is tettem a szaftba, amitől finom krémes lett.

Kukoricás kréker

Először a két éve nyerskosztos barátaimnál kóstoltam, aztán Urbán Vali honlapján megtaláltam a receptet. Persze, most is változtattam kicsit rajta.

2 cső kukorica
1 cs napraforgócsíra, vagy áztatott napraforgó
0,5cs lenmag
Só

A hagymát kihagytam, hogy gyümölcs mellé is jó legyen.
A kukoricaszemeket turmixoltam, a lenmagot szárazon daráltam (aprítóban). A napraforgó szintén szárított volt, így összekeverés után sűrű masszát kaptam.

Épp nem volt otthon az aszaló, így a tapadásmentes nyújtómon való kinyújtás után szeleteltem, majd a sütő fém rácsára pakoltam, és napon aszaltam reggeltől estig.

Jó ropogós kréker lett belőle.

Kukoricás-gombás pástétom

1 cső kukorica
Kb. 100 g gomba
1 paradicsom
0,5 cs hajdinacsíra
0,5 vöröshagyma
1 cs napraforgó
Só
Olajbogyó leve

Az összetevőket turmixoljuk, a napraforgó kivételével. Utóbbit áztatás, vagy 1 napos csíráztatás után megszárítjuk (napon vagy aszalóban), majd szárazon daráljuk (akinek van, kávédarléóban, én aprítót használok).

Ízesítésnek fekete olajbogyó levét használtam, amitől különleges, selymes íze lett, és persze finom gombás is. Olajbogyóval, paradicsommal és mungóbab-csírával díszítve tálaltam, jégsaláta levélben. (Akkor épp egyedül ebédeltem otthon, úgyhogy csak a magam, és olvasóim gyönyörködtetéséért:-)

A pástétomot ajánlom krékerre kenve, saláta társaságában.

Végül egy kis csemege:


Ropogós kukoricafalatok

Néhány éve került a kezembe sózott, pörkölt kukorica, az ötlet innen jött.

A kukoricaszemeket egyszerűen csak megaszaltam. Olyan ropogós lett, mint pörkölt társa, de természetesen én nem sóztam meg. Így csak egy roppanós, édes falatka lett belőle. Az aszalás miatt koncentrálódott a kukorica édessége. Hihetetlenül egyszerű, és finom!

Ráadásul így télire is elrakhatunk a kukoricából, megőrizve a vitaminokat, ásványi anyagokat és enzimeket!

Ismét saláta...

Nem vagyok túl aktív mostanában... Nagyon zajlik az élet, munka, rokonlátogatás, költözködés.

Jöjjön egy egyszerű és nagyszerű saláta:

Fodros saláta

fehér és vörös (lila) színű saláta (most Lollo Rosso és Bianco)
uborka
olívaolaj
só
mungóbab-, és hajdinacsíra, ha tartalmasabban szeretnénk.

Paradicsomosan szeretjük a salátákat, de ebből nem hiányzott. Én teljesen odáig voltam érte! Férjem is csak a csírákat sokallta kicsit...

Önmagában is elég tartalmas (a hajdina nagyon laktató), főként ilyen meleg nyári napokon.

Jó étvágyat!

Kezdeti próbálkozások

Ezek sem mai „falatok” lesznek, május közepe felé próbáltam ki őket. A családnak pedig ízlettek:-) (Mostanában nem is kívánunk ilyen tömény étkeket, inkább csak natúr zöldséget, gyümölcsöt.)

Édesburgonya saláta



A recept Urbán Valitól származik (nyersétel hírlevél), csak kicsit változtattam rajta.

Életemben először akkor ettem édesburgonyát. Hogy elcsodálkoztam az első csík lehámozása után, hogy narancssárga… Hasonlóképp, ahogy egy kisgyermek rácsodálkozik élete első fekete emberére:-)

Hozzávalók:

1 nagy édes burgonya (batáta)
pár szál újhagyma (eredetileg 1 csomag)
1 maréknyi friss snidling

A majonézhez:

1 csésze víz
1 csésze napraforgómag (eredetileg makadámdió)
1 marék fenyőmag (eredetileg 1 csésze)
Fél csésze kesudió (eredetileg 1,5 csésze)
Fél tk Himalája kristálysó
1 ek almaecet
2 ek citromlé

Az eredeti majonéz biztos lágyabb ízű, de hát azt használtam, ami volt, és így is finom lett!

Az édesburgonyát meghámoztam, apró kockákra vágtam, majd egy kis sóval bemasszíroztam, hogy megpuhuljon. Hozzáadtam a hagymát, majd a majonézt.

Ahogy Jázmin meglátta, felhangzott az „Olyat, kérek!” mondat, ami nagy szó volt, tekintve, hogy ez volt az első „nyers főétel”, ami elnyerte a szimpátiáját, és az ebéddel is eléggé hadilábon álltunk még akkor. Meg is ette majdnem az egész adagját!

Majonézes rakott karfiol





Elég egyszerű étel, mégis finom és laktató.

Pár karfiolrózsát vékony szeletekre vágtam, sóval bemasszíroztam (mint a zöldséglevesnél), majd az előzőleg megmaradt majonézzel rétegeltem.
Díszítésként őrölt napraforgómagot használtam.

Elég kezdetleges, tudom, de továbbfejleszthető pl. valamilyen fűszeresebb zöldség rétegelésével.

Mivel mindkét bemutatott étel elég tömény a majonéznek köszönhetően (nem tudtam megbirkózni egy 3 decis tálkányival sem), fogyasszuk sok zöldséggel vagy salátával együtt!

Élő pizza Klári módra...

Vagyis inkább "Bartalos módra", mert édesanyám is hasonlóképp készíti (a sült verziót), jó sok feltéttel, és jó sok "sajttal" (leginkább tofu, még nem nyersevő időszakomban reszelt tofu+rizstejföl volt a nyerő a családban).

Tehát azért sajátos, mert nem csak "pöttyintgetve" van a feltét és a sajt, hanem rendesen meg van rakva, és le van fedve.

Az alapötlet természetesen most is Gittától származott, de ismét változtattam egyet s mást.

A pizzalaphoz ő a mandulatej készítésekor megmaradt pépet használta. Mivel nekem az nem volt kéznél, viszont volt jó sok napraforgócsírám, azt használtam helyette. Sóval és kis vízzel sűrű tésztát készítettem belőle aprítóban. Egyéb fűszerezést ehhez nem használtam, gondolván, hogy a rendes pizza tésztája is natúr ízű. (Mondjuk nálam az is teljes kiőrlésű volt, sokféle gabona, hüvelyes és olajosmag hozzáadásával.)

A pizzalapot kb. 1 cm vastagságú körré formáztam, egy éjszakát aszaltam. Nem használtam alátétet, így hamar kiszáradt, viszont aztán alig győztem levakarni a hálóról...

Reggel megcsináltam hozzá a szószt, hasonlóan, mint Gitta, (csak nem volt aszalt paradicsomom):

1 paradicsom

fél fej lilahagyma (kicsit több volt, így elég erős lett...)

½ piros húsú édes paprika

só, talán kis pizza fűszerkeveréket is raktam hozzá.

Felkentem, kb. 1 órát aszaltam.

Feltétként most csak paradicsomszeleteket és felkockázott lilahagymát használtam. Lehetett volna még olajbogyó is (csak férjem nem szereti...), vagy mint régebben: kukorica és bab, nyersen, illetve csíráztatva. (A megszokott ízek, hmm...) Csak más nem volt kéznél...

Így nézett ki:

Ezt is visszatettem még 1 órácskára, hogy a paradicsom olyan legyen, mintha kicsit sült volna.

Közben elkészítettem a "sajtot" is:

1 csésze napraforgómag

3-4 ek fenyőmag

3-4 ek kesudió

víz

citromlé ízlés szerint (kb. fél citrom)

só

A magvakat természetesen áztattam, lemostam, majd sűrű tejföl állagúra turmixoltam, ízesítettem.

Felkentem a kissé aszalódott paradicsomos feltétre:

Ebben a formában is aszalódott még egy kicsit, hogy "a sajt ráolvadjon":-).
Mivel már nagyon éhesek voltunk, ezután már nem készült kép...

Finom lett:-) Férjem munkatársának huszonéves fia jól megebédelvw jött hozzánk, de aztán mégis lecsúszott egy szelet, aztán mégegy:-).

Jázmin is ette szépen, és a szomszédaink is jót ettek belőle. Csak kicsit töménynek találták, talátuk. Nem is csoda, sok lett benne az olajosmag.

Azóta az alaphoz fele részben hajdinacsírát adok, és egy kis sárga lenmagot is, így már sokkal lightosabb.

A sajt meg, ha kicsit hígabb, vékonyabbra el lehet kenni. (Vagy csak őrölt kis maghalmokat pöttyintünk rá.)

Fogyasszuk sok nyers zöldséggel, vagy zöldségsalátával, csírákkal.

És jó étvággyal!

Fasírtok

Kedves szomszédasszonyom nagyon nyitott személyiség, ezért érdeklődött a nyersétkezésünk iránt. Többször vittünk is át kóstolót édes ételeinkből.

Aztán május elején kölcsönadtam neki Victoria Boutenko könyvét. Egy nap alatt ki is olvasta! Gitta blogját is rendszeresen olvasta már, és akkor volt friss bejegyzésben a Bolognai fasírt. Nagyon tetszett neki, meg is beszéltük, hogy elkészítjük közösen.

Aszalás előtt hihetetlenül finom pástétom volt. Aszalással kicsit megváltozott az íze, de így sem volt rossz:-).

Így néztek ki szeletelés után, és az illatuk...

Többször olvasgattam már a fasírtokról, hogy a nyerskonyha alapvető ételei, de egyedül nem mertem addig belevágni, kípróbálni.

Aztán fellelkesültem!

Az ebédről megmaradt salátából ilyen fasírtok készültek este:

Hozzávalók:

1-2 db répa lereszelve

1 darabka lilakáposzta lereszelve (vagy 5-6 levél apró kockákra vágva)

1 kis szál fehérrépa lereszelve

fél fej lilahagyma apró kockákra vágva

4-5 ek. paradicsomöntet (mivel épp nem volt paradicsomom, házi paradicsomlét használtam, de 1 paradicsom turmixolva helyettesíti)

fűszerek: só, őrölt kömény, pár csepp szójaszósz (én a világosat szeretem, mert lágyabb az íze)

A zöldség kb. 1,5 csészényi volt, ehhez adtam kb. 2 csészényi áztatott napraforgómagot, és egy gerezd fokhagymát, amit aprítóban daraboltam össze.

Két Excalibur tálcára való mennyiség lett.

Hogy ne menjen üresen az aszaló, körülnéztem a hűtőben, hogy milyen zöldséget használhatnék még fel fasírtnak.

Találtam két ráncos céklát, meg majdnem egy egész csomag kissé levénült spárgát, ami salátába már nem túl jó.

Mindegyiket alaposan meghámoztam, tettem hozzá 1 kisebb vöröshagymát, 1,5-2 csésze áztatott napraforgót, szezámmagot aprítva, és egy fél marék áztatott fenyőmagot is egészben.

Fűszernek sót és őrölt köményt használtam, talán még egy gerezd fokhagyma is ment bele. (Másra legalábbis nem emlékszem már...)

Két ilyen tálcányi lett a masszából:

A színe nem mindennapi, az tény:-).

Férjemnek ez ízlett a legjobban a háromból, és tényleg finom volt! Az egész fenyőmag különösen jót tett neki.

Az öt tálcányi fasírt így festett:

Jobb oldalon a céklás-spárgás, középen egy sor bolognai, bal oldalon pedig a káposztás-répás.

Sajnos azonban egy hét elteltével apró fehér foltocskák jelentek meg rajtuk, és büdös, savanykás szaguk lett... Nagyon sajnáltam őket:-(

A dolog tanulsága:

-vagy kisebb adagot készíteni egyszerre (Hiába vagyunk család, ez a mennyiség egyszerre túl nagy, mivel ilyen zsiradéktartalmú ételből nem sokat lehet egyszerre megenni.)
-vagy jobban ki kell szárítani
-De az is lehet, hogy hűtőben tárola tovább bírták volna, mint a konyhában, légmentesen zárt dobozkában.

Gitta hűtőben tárolja, mostmár én is, és jobban kiszárítom:-)

Tartozom...

Ez volt egyik első feltett képem, komment nélkül, adós vagyok a recepttel.



Ez volt első sós-újításaim egyike, és hát, valljuk be, ebben a formában kissé különös volt, így nem aratott osztatlan sikert...

Az alapötletet Szilvitől vettem, ő diókőrözöttel töltötte a paradicsomot.

Mivel dióm nem volt itthon, napraforgót használtam helyette. Hagymát is turmixoltam bele, amitől kissé "vad" íze lett.

A kőrözöttet paradicsomba töltöttem, kelkáposzta levéllel letakart tányéron, friss tyúkhúrhajtással díszítve tálaltam.

Férjem megkóstolta, talán Jázmin is, de a nagy része nekem maradt... Szerintem finom volt, de legközelebb a hagymát csak belekockázom a pástétomba, nem turmixolom.

A töltelékből sok megmaradt, amit megaszaltam, mivel nem győztem enni.
Ilyen csinos kis lapocskák lettek belőle:




Ezt krékerrel már a család is jobban díjazta, én pedig különösen jóízűen ropogtattam saláta mellé.

Tipp: Ha nem fogy el egy pástétom, leaszalható, és ilyen jól kiszárított lapként, légmentesen zárható tálkában néhány hétig is eláll (nálunk ennél hosszabb ideig még nem maradt:-).

Sok sikert!

Egy kis zöldség...

Mint írtam, előbb a gyümölcsös, édes ízekkel barátkoztunk meg. Csak ebédre szoktunk zöldségsalátát enni sós krékerrel (férjem, lányom főként házi zakuszkával, szójapástétommal, mivel az élő pástétomok általában csak nekem ízlettek...).

Egy pár hét után azonban ezt kezdtük megunni, főként Jázmin, aki nagyon szerette a salátát, amíg volt mellé valami hagyományos köret, fasírt. De amióta áttértünk csak salátára, nagyon keveseket evett belőle, krékerekből szintén.

Ebéd előtti alvásából felébredve hamarosan el is kezdte mondogatni, mikor az evéssel próbáltam becsábítani, hogy "Nem finom a ebéd!". És indult is a szomszédba a gyerekekhez játszani, ebédet és kenyeret kunyerálni. (A ház első részében egy 4 gyermekes család él, kedves barátaink.) A gyerekek már csak ilyenek... Jázmin az a típus, aki megszerzi azt, amit szeretne...

Férjemmel úgy döntöttünk, hogy ez így nem maradhat, így az étrendünkbe ideiglenesen (???)visszaillesztettük a házi sütésű, "komplettált" kenyeret: kismalomban megőrlök mindenféle gabonát (pl. búza, zab, árpa, barnarizs, amaránt, hajdina, köles + kukoricadara) és hüvelyest (pl. lencse, vöröslencse, sárgaborsó, szójabab; mindegyikből egy-két ek.), amit csak találok, és olajos magvakat teszek hozzá (tökmag és napraforgó egészben, len- és szezámmag őrölve), kevés fehér liszttel (max 30 %) lágyítom a tésztát. Az élesztőt kis méz+ víz+ liszttel bekovászolom (egy adaghoz 1/3 is elég).

Jól leírtam a receptet, pedig nem is ezt akartam... Addig nem fogjuk ezt elhagyni, míg ízben és állagban legalább hasonló élőt nem sikerül alkotnom. Egy próbálkozásom volt már, az összetevőket csíráztatva használtam. Az arányok nem voltak ugyanazok, és kissé savanykás is lett, így nem az igazi... Ha sikerül, megosztom veletek is:-).

A másik dolog, ami egyértelműen hiányzott Manónak (így becézzük), az a leves. Furcsa, mert mindig is ritkán főztem ilyesmit (férjem szerint minek főzzük meg a vizet, és esszük meg úgy). Amikor a nagyszülőknél, vagy vendégségben kaptunk levest, mindig teljesen "bezsongott tőle", csak azt akart enni.

Gondoltam hát egyet, és elkészítettem neki első élő zöldséglevesemet:

Hozzávalók:

1 kis fej karfiol
1-2 szál répa
pár marék mungóbab csíra
víz
só, vegamix (ételízesítő só és bors nélkül)



Nagyon egyszerű, és finom!

A répát 1-2 mm-es szeletekre vágtam, a karfiolt apró rózsáira szedve aprítottam hasonló méretűre.





A karfiolt csak sóztam, a répához adtam vegamixet is. Azért jó besózni, mert akkor levet ereszt, kicsit megpuhul, de persze azért roppanni fog. Fél-egy óra állás elég neki, de ha több, az sem baj.


Kicsit kitettem a napra, hogy melegedjen, és puhuljon jobban (utóbbi nem biztos, hogy megvalósult). Közvetlenül fogyasztás előtt összeborítottam a zöldségeket, majd nyakonöntöttem a kb. 40 fokra melegített vízzel.


Ahogy Jázmin meglátta a levest, rögtön volt kedve ebédelni!:-)


És még a szomszédéknak is ízlett!

A mungóbab csírája olyan ízű, mintha zöldborsó lenne, Jázminnal magában is rengeteget meg tudunk enni belőle.

A leves másik változata, adzuki bab csírájával, és karalábéval, káposztával kiegészítve, és a kedves Fogyasztóval:







Férjem unokatestvérééknél a kettő öszvérét próbáltuk ki: volt benne mungóbab csíra, répa, karfiol, karalábé, és káposzta is, plusz fűszerezésként Alnatura bio fűszerkeverékből egy kevés. Ez is nagyon jó lett!:-)

A variációk száma végtelen!

Mivel a fehérrépának csak az ízét szerettük a főtt levesben is, kipróbáltam, hogy keveset a zöldségek közé reszeltem, illetve petrezselyem és zellerzöldet is daraboltam hozzá. Ez is egy (l)ehetőség, a többit a fantáziátokra bízom!:-)

Jó étvágyat!