Kezdődött az egész 2009. november 26-án Abaújszántón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, lakhelyemtől 40 km) 10-15 perces előadással, és édes ételek bemutatójával, majd ugyanitt sós ételekkel is megjelentem 2009. december 3-án.
Folytatódott 2009. december 8-án Eleken, édes ételekkel (Békés megye, itt születtem, és éltem, míg férjhez nem mentem).
Másfél hónap, és ismét hívtak ismerőseim, ezúttal Telkibányára (BAZ megye, lakhelyemtől 11 km), itt a „megszokott” menetrend szerint édes ételekkel kezdtem 2010. január 26-án, majd jöttek a zöldséges, sós falatkák február 2-án.
Utóbbi alkalmon a telkibányai általános iskola igazgatója, és felesége is ott volt, lelkesen kóstolgattak. Meg is hívtak február 25-ére az iskolájukba, hogy Tóth Gábor előadása mellé készítsek kis kóstolót.
Halmoztuk az élvezeteket, hiszen február 25-én két előadás, illetve ételbemutató is volt: 12 körül kezdődött az iskolások előadása, édes ételekkel, 14 körül pedig a felnőtteké, sósakkal.
Végül március 9-én ismét Elek, egy 40-45 perces előadás után sós, zöldséges ételeket kóstolhattak meg a vendégek.
Istennek hála, hogy el tudtam jutni ezekre a helyekre, és egyre nő az érdeklődés a még egészségesebb táplálkozás iránt!
De recepteket ígértem, tehát térjünk vissza február 25-éhez.
Abban a tudatban készültem, hogy a fél tagozat lesz ott, tehát 40 fő. Aztán mégis ott volt az egész iskola, 76 diákkal. (Így feleztük az adagokat...) Lelkesen hallgatták Gábor előadását, és felelgettek a kérdéseire.
Miközben Gábor a gyerekeknek beszélt, kedves segítőmmel, Icukával még nagyban készítettük elő, tálaltuk a gyümölcsös, édes falatokat. Palacsintatöltögetés nagy gőzzel:
Gábor előadása után röviden bemutattam a feltálalt étkeket, utalva az előttem szóló előadásában említett egészséges összetevőkre, melyeket én is előszeretettel alkalmaztam, például kesudió, lenmag, dió, hajdina, és sok gyümölcs. Előadó társam mosollyal nyugtázta a dolgot:
Kedves olvasóm, ha még itt vagy, tényleg megérdemelsz néhány receptet!:-)
Lássuk csak!
Kesutejes élő gyümölcsleves (Csak ekkorka képet találtam, a látvány meg sem közelíti a csodás ízét! Hmmm...)
Hozzávalók:3 db banán
3 db körte
500 g szilva (fagyasztott volt)
100 g kesudió
1,5-2 l víz
2-3 ek méz
Csipet só
A gyümölcsöket daraboljuk tetszőleges méretűre.
A kesudiót kevés vízbe beáztatjuk1-2 órára, majd az egészet turmixgépbe öntjük. Mivel a kesu nem nyers (hevítik, hogy a kemény héjából ki tudják szedni), nem kell leönteni a levét. Szóval a kesut először csak annyi vízzel turmixoljuk, amennyi ellepi, aztán jöhet a méz és só, majd a többi víz. Pár perc alatt kész, és már szűrhetjük is le. A leszűrt pépet félretesszük, a tejet pedig visszaöntjük a turmixba, majd beledobunk 2-3 kanálnyi szilvát, esetleg még ízesítjük vaníliával, fahéjjal is. Még egy gyors turmixolás, és kész a gyönyörű, rózsaszínű, tejszínes ízű leveslé. Nyakon öntjük vele az előkészített gyümölcsöket, és már ehetjük is.
Mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt!
Kesus kókuszgolyó (A képen a teljes paletta...)
Kesupép (tejből visszamaradt)
Áztatott dió
3-4 ek méz
1-2 ek karobpor
szilva (fagyasztott)
4-5 ek sárga lenmag
hajdinamüzli
kókuszreszelék
Pontos arányokat nem tudok, ad hoc készült…
A hajdinamüzlit morzsássá aprítottam (kekszpor helyett), ez éppen almás-mézes (talán vaníliás) volt. A sárga lenmag szárazon, a dió leöblítve, a szilva felolvasztva ment szintén az aprítóba. Aztán jött még bele a többi hozzávaló, és annyi kókuszreszelék, amennyit felvett, és amiben gombócozni lehetett.
A hajdinamüzli szemcsék olyanok voltak, mintha kis grillázs darabkák lettek volna, roppantak a homogén masszában, jobb, mint az igazi!:-) Nekik is ízlett!
Hajdina müzliszelet (1 tálcára való adag)
300 g hajdinacsíra
2-3 ek sárga lenmag
100 g dió
50 g mandula
50 g mazsola
Kb. 200 g datolya
Kb. 3 dl víz
A datolyát beáztatjuk, majd turmixoljuk szósznak. A sárga lenmagot szárazon daráljuk, és a datolyához keverjük. A diót és mandulát áztatjuk, majd aprítógéppel daráljuk. A hajdinacsírát leöblítjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval,végül jöhet rá a szósz. Azzal is jól összekeverjük, felkenjük tapadásmentes alátétre (vagy sütőpapírra), bevagdaljuk. 10-12 órát aszaljuk 41 fokon, majd átfordítjuk, leszedjük az alátétet (Sütőpapírt), és addig szárítjuk, míg teljesen ki nem szárad, ropogósnak kell lennie kívül, belül. Ez a fordítás után még kb. 8-10 óra, de lehet több is, ha több lett a szósz rajta.
Ez is jól szerepelt a gyerekeknél, és tanáraiknál.
Kétszínű gyümölcsszelet
Hasonlót már írtam ITT.
Most a sötét oldalba kb. 800 g szeder, 100 g méz, és 100 g alma került, a világosba pedig 800 g almához 200 g szilva. Az arányok változtathatók.
Diókrémmel töltött szilvás almapalacsinta
A palacsinta a szokásos módszerrel készült, egy tálcára kb. 450 g almából és 150 g szilvából készült turmix. Ropogósra szárítottam véletlenül, így betöltéskor vízzel kellett kenegetni…
Diókrém:
2 cs áztatott dió
5-6 ek. méz
1 késhegynyi vaníliapor
fél narancs héja reszelve
Az egészet aprítógépben dolgoztam össze.
Almatorta kesutejszínnel, és karobkrémmel
Nincs egy nagy képem róla, de a sok kicsi sokra megy... Így legalább minden szögből látható!:-)
Alap:
1 cs hajdinacsíra
1 késhegynyi vaníliapor
5-6 ek sárga lenmag (szárazon darálva)
200 g szilva
300 g áztatott dió
Kb. fél cs hajdinacsíra liszt
4 ek méz
A hozzávalókból jól formázható masszát készítünk. Egy tortaformát folpackkal kibélelünk, belenyomkodjuk a masszát 1 cm vastagon, úgy, hogy 1,5-2 cm pereme is legyen. Ha kész, rátesszük az aszaló tálcáját fejjel lefelé, a rácsos részével a tortaformára. Egy gyors mozdulattal megfordítjuk, és a tortaformából ki is jön a tortaalap. A folpackot levesszük, és jöhet az aszalás, legalább 20-24 órán át. 10-12 óra után megfordítjuk, és igazítjuk a belsejét. Ha teljesen kiszárítjuk, hónapokig tárolható. Ha a közepét puhán szeretnénk, akkor hamarabb kivesszük, és hűtőszekrényben tároljuk, 1-2 héten belül el kell fogyasztani.
Töltelék:
4 db alma
4 ek méz
Késhegynyi vaníliapor
Az almát nagylyukú reszelőn, vagy csíkszeletelőn reszeljük, majd hozzákeverjük az ízesítőket.
Kesutejszín:
100 g kesudió
Kis víz
Csipetnyi vaníliapor
1-2 ek méz
A kesudiót először szárazon daráljuk. Utána turmixgépbe tesszük a dara 2/3 részét, kis vizet teszünk hozzá, és a vaníliát is. Ha túl híg, jöhet bele a többi darált kesu, de lehet, hogy jobban járunk, ha ezt már nem turmixgépben adjuk hozzá. Ahhoz, hogy a gép elvigye, még kellett víz, így túl híg lett nekem…
Karobkrém:
40 ml kókuszvaj (leírás ITT, de bioboltokban kapható pálmazsír is jó helyette)
60 ml méz
1 ek karobpor
Csipet só (elhagyható)
A kókuszvajat vékony műanyag pohárkában tárolom hűtőben, ezt meleg vizes bögrébe állítva felolvasztom, majd kis szűrőn beleszűrom a karobport (nem jó, ha darabos…), aztán jöhet a méz, esetleg só. Szobahőmérsékleten már szilárdul. Most belekerült némi víz, így nem dermedt meg, és folyós maradt, így jobban lehetett vele díszíteni:-)
A torták közepére került még egy-egy rózsa, szilvás almapalacsintából hajtogatva.
A hálás hallgatóság, és kóstoló csapat nem sok morzsát hagyott!:-) Csak az egyik tortát, mert a felvágás idejére a fél csapat már elindult ebédelni. Abból meg jól lakott a család, és kedves barátunk, aki a lakásfelújításban segédkezik (Még mindig nem értünk a végére, de már alakul a dolog:-))
Gábor előadása után az ebédnél több gyerek nem kérte a húst a főzelék mellé! Sőt, néhány diáklány a délutáni előadásra, bemutatóra is eljött!
Erről majd később, ott kicsit több lesz a recept, kevesebb a körítés:-).
Addig is jó egészséget mindenkinek!
A bejegyzésben használt képeket az igazgató úr, illetve felesége készítette, további fotók találhatók ITT.
Tekerés, szeletelés, és már ehetjük is!:-)
