Régen írtam már posztot, mert a nyár nálunk mindig nagyon aktív.
A kertszomszédunk az Életpont Nonprofit Kft. táborhelye, ahol június 20. és augusztus 26 között folyamatosan táborok vannak. Férjemnek ez a munkahelye, és nem mellesleg ilyenkor rengeteg barát, rokon, ismerős fordul meg a táborban, és nálunk is.
Az első turnus Életpont tábor névre hallgatott (Június 20-27), ahol 3 alkalommal beszéltem a nyers ételekről, és tarottam ételbemutatót is, a vendégek nagy lelkesedéssel, érdeklődéssel válaszoltak. Közben vendégünk is volt.
A következő turnus Fürkész tábor volt (Június 27-július 4), kb. 100 általános iskolás részvételével, akik telljesen beleszerettek az almapalacsintámba, amit a tábor büféjében árusítottak. Közben megismerkedhettem személyesen is egyik blogkövetőmmel, Somogyi Boglárkával és családjával. Mindig jó hasonló gondolkodású emberekkel találkozni, beszélgetni:-).
Július 4-11 között volt a Családos tábor. Hétfőn érkeztek kedves jegyespár barátaink, Erika és Péter, akik tavalyhoz hasonlóan, idén is nálunk kívántak belekóstolni a nyersétkezésbe, tapasztalni az új ízeket, és ennek pozitív következményeit élvezni: energikusság, jobb erőnlét, frissesség, kiegyensúlyozottság stb. Az ő "ellátásuk" mellett már készültünk a következő, nagyon pörgős hétre is. A lakás egyik szobája nem volt túl szalonképes, és pénteken már érkeztek első, nálunk alvós vendégeink. "Nyári nagytakarítás" és lomtalanítás következett hát, hogy a publikus nevén "teregetős", egyébként pedig "rumli szoba" néven emlegetett helyiség végre vendégszobává váljon. Itt tároltuk azokat a dolgokat, amik nincsenek mindennapi használatban, de még szükségesek lehetnek: régi jegyzetek, könyvek, hangszerek, kották, ágyneműk, emlékek stb. Mióta átköltöztünk ide, nem volt rá két napom, amikor erős kezű segítségem is lett volna a nehezebb holmik megmozgatásához. Egy két rendrakási kísérletem volt ugyan, de aztán mindig fel lett túrva az egész, amikor egy-egy régi dokumentumot kerestünk az adóbevalláshoz, vagy éppen férjem 1 éve nem használt focicipőjét, és persze a lányok sem voltak tétlenek. Újra és újra felkutattak valami "kincset" valamelyik doboz alján, mire aztán teljesen kaotikus állapotok uralkodtak:-). De a kényszer nagy úr, így csütörtök este nekiveselkedtem, péntek délelőttre pedig két segítőm is akadt (a férjemet a tábor ilyenkor teljesen leköti, sokszor hajnaltól estig). Az eredménnyel elégedettek voltunk mindnyájan:-)
Vasárnap pedig elkezdődött a vágyva vágyott Régizene tábor (július 11-18), amiről már évek óta álmodoztunk barátainkkal, ismerőseinkkel. A legjobb barátokkal, testvérekkel együtt zenélni, énekelni, a legszeretettebb zenei stílusban, a barokkban, hozzáértő karvezetővel, élően megformálva a műveket!
Ennyi ember egy célért dolgozik, és a végeredmény mindenki várakozását felülmúlja, mert a cél nem önmagunk dicsőítése, hanem Istené! Ez egy CSODA VOLT!:-) A koncertünk címe: Örüljetek az Úrban mindenkor! A Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 4-7. versére íródott a koncert záró darabja: "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkûségetek ismert legyen minden ember elõtt. Az Úr közel! Semmi felõl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja õrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." És valóban, ez az öröm nem csak rövöd ideig tartott, azóta is elkísér:-)
A tábor alatt ismét voltak ittalvós vendégek, húgom, és egy lánykori nagyon jó barátnőm, Orsi. Orsi érdeklődését is felkeltette a különös kosztom, és ő is ki szerette volna próbálni. Így a koncertre készülés ének- és zenekari próbái mellett ismét háziasszonykodtam, közben a lányokat és a háztartást is próbáltam kordában tartani. A szabadságomat sem vettem ki a munkahelyemen (itthon végzek telefonos kapcsolattartást), mert máskor jobban szükségem lesz még rá. Elég sok színtéren próbáltam tehát helytállni egyszerre, ami nem volt egyszerű (legközelebb mégiscsak kiveszem a szabadságot...), de hatalmas tapasztalatokat szereztem arról, hogy Isten hogyan könnyít a terheken, és igazi örömöt tud adni, és "minden értelmet felülhaladó békességet" (Fil. 4:7) a nehéz körülményekben is. Sőt, olyan hihetetlenül személyes módon szól is hozzánk, hozzám, csak meg kell hallgatni, és engedelmeskedni az Ő halk, és szelíd hangjának. A koncert meghívóját azért nem raktam fel előbb, mert valószínűsítem, hogy olvasóim közül elég kevesen laknak BAZ megyében, akik el tudtak volna jönni. Meg persze, elég programom volt így is a héten, de majd legközelebb előbb gondolkodom:-)
Ebben az időszakban volt férjem "negyed évszázados", 25. születésnapja is, 4 rétegű jégkrémtortával, hamarosan recepttel is jelentkezem, csak most még próbálom behozni a munkámban feltorlódott lemaradásaimat.
A következő receptig is sok örömöt kívánok mindenkinek, az Úrban! Mert ez az igazi, tartós öröm!
