Nem szeretem a potluck szót, angolul poénos („szerencsefazék”), de szerintem pocsékul hangzik magyarul… Na mindegy. Térjünk a tárgyra!
Legjobb barátnőmet (másodunokatesóm is), Ibolyát, illetve gyermekkori jó barátomat és menyasszonyát, Petit és Erikát is sikerült belelkesítenem, és elhívnom a találkozóra, így a csapatnak több, mint az egyharmadát mi tettük ki.
13 fő volt összesen, ebből az egyik Zsani volt, a 16 hónapos kislányom (a nővére most lemaradt, mert indulás előtt 20 perccel elaludt, így tesóimra hagytam). Nagyon családias volt a hangulat, Zsani gondoskodott a feszültségoldásról: sziázgatva járt ide-oda, papucsot húzott a kezére, és úgy járt négykézláb, és még számtalan ötlete volt, élvezte, hogy most ő az egyszem gyerek,és csak rá figyel 10-12 felnőtt:)
A házigazda Annipanni volt, és párja, a helyszínt pedig Bendegúz és Andi biztosította. Ott volt még Dömötör Sándor és Adrienne (szeptemberben már találkoztunk), és egy új, nagyon szimpatikus házaspár: Dominika és Péter. Meg persze az „én csapatom”: Zsani, Ibolya, Erika, Peti, én.
Dominikával és Péterrel már az első pillanatoktól szimpatizáltunk, jelenleg 5 gyermeket nevelnek, és pár hete költöztek haza Magyarországra 8 évi amerikai, közben kis kanadai, illetve csehországi tartózkodás után. A szimpátia csak nőtt az est folyamán.
Az ételkínálat most nagyon furcsán alakult, mert majdnem mindenki édességet hozott.
Én szerencsére készültem egy kis sóssal is.
Magyaros szezámkrém
Az alapötlet Angela Stokes receptes könyvéből származott, ez egy bazsalikomos-fokhagymás napraforgó sajtkrém volt (hamarosan felteszem a receptjét, mert két bemutatón is nagy sikere volt). Ezt fejleszettem tovább magyaros ízesítéssel.
Mitől is lesz magyaros egy étel? Vöröshagyma, fokhagyma, pirospaprika és bors, az én olvasatomban inkább borsikafű ,de ez most nem volt, így lehelletnyi fehérbors került bele.
Jöjjön végre a recept!
Hozzávalók:
2 cs szeámmag
1/2 cs dió
1nagy paradicsom
1/2 lilahagyma (olívaolajban áztatva, lehet vörös is)
2 gerezd fokhagyma (olívaolajban áztatva)
Pirospaprika
Só
Borsikafű/fehérbors
Kevés méz (elhagyható)
Az olajos magokat éjszakára (8-10 óra) beáztatjuk, majd leöblítjük.
A szezámmagból kis sóval tejet készítettem, majd szűrőzsákkal leszűrtem. A szűrőzsákban maradt szezámpépet használtam a pástétomhoz. (A kb. 1,5 liter tejet 1-2 evőkanál mézzel dúsítva Zsani kortyolgatta el a délután és este folyamán).
A szezámpép mehet a turmixba a többi összetevővel, és annyi vízzel, hogy jól turmixolható legyen.
A hagymákat áztassuk be hidegen sajtolt olajba, így elvesztik azt az erős, vad, csípős ízüket, és olyanok is bátran fogyaszthatják, akik egyébként nem bírják a nyers hagymát. (Ezért az ötletért szintén Angela Stokes-nak lehetek hálás.)
Ízesítés közben kóstolgattam, kicsit savanyúnak éreztem, így rögtön tettem bele egy kiskanálnyi mézet. Mire beleraktam, rájöttem, hogy nem savanyú, hanem csípős. De mitől, amikor az olajban áztatott hagyma nem csíp? A pirospaprika volt a ludas, nagymamám jól bevásárolt belőle, mert nem volt ráírva, hogy erős…
Miután összeturmixoltuk, szűrőzsákba és szűrőbe tesszük egy tál fölé, majd lesúlyozzuk, hogy a levét kipréselhessük. Idő hiányában most csak kinyomkodtam a folyadékot a szűrőzsákból. Az így nyert lé kiváló salátaöntet vagy levesalap.
Ha állni hagyjuk néhány órát, a savó kiválik az alján, a tetején pedig „joghurt” keletkezik, ami lekanalazható. Két napig áll el hűtőben.
A szezámmagpép lesz a pástétom, így szűréskor hagyjunk benne annyi nedvességet, hogy kenhető legyen. Paradicsommal és zöld levéllel (répa zöldje) díszítve tálaltam.
Én abszolút nem tolerálom az erős paprikát, de a többieknek szerencsére nem jelentett gondot.:)
„Csokis”-körtés hajdinarudak
Az alapötlet egy
angol nyersételes blogról származik: csokis bevonatú, színes belsejű müzliszeletet láttam itt, recept nem volt, de tudtam hogy ezt meg kell csinálnom. A bemutatott verzió még nem tökéletes, de ígéretes!
1-1,5 cs hajdinacsíra
1 cs áztatott dió
2 cs körte
4-5 ek sárga lenmag (szárazon darálva)
Maréknyi vörös áfonya
Körte palacsinta szélek apró darabokban
Késhegynyi vaníliapor
A körtét turmixoltam. A diót és 1 csésze hajdinacsírát leöblítés után aprítógépben daráltam, majd az összes hozzávalót összekevertem. Az aszaló tapadásmentes alátétjére kb. 1 cm vastagon kentem fel, úgy 25x25 cm-es négyzet lett. Ezt 4x10 elosztásban „felvágtam”, és széjjel húztam a kis rudakat az egész tálcán. 10-12 óra elteltével le lehet fordítani az alátétről. Ha van üres aszalótálca, akkor ezt az aszalvánnyal teli tálca tetejére rakjuk (fejjel lefelé), és egy gyors mozdulattal átfordítjuk. Ha nincs üres tálca, akkor óvatosan áthúzzuk az aszaló elejére, vagy egy nagy tálcára az aszalványokkal teli alátétet, erre jön ráccsal lefelé a tálca, gyors fordítás.
Ha 1 héten belül elfogyasztjuk, akkor 5-6 órát aszaljuk még,ilyenkor a közepe még puha marad. Ha viszont tovább fogjuk tárolni, akkor teljesen ki kell szárítanunk, ez még 8-12 óra, hogy a közepe is roppanjon.
Mázhoz:
Kókuszvaj (készítéséről írtam
ITT)
Karobpor
Datolyalekvár (áztatott datolya turmixolva)
Méz
A datolya igazság szerint nem olyan jó bele, csak nem volt otthon méz. Pontos arányokat nem tudok megadni.
A kókuszvajas pohárkát meleg vizes bögrébe állítom, így kevergetve felolvasztom, aztán beleszitálom a karobport, és belekeverem a datolyalekvárt, illetve folyékony mézet. Amíg folyékony, belemártogatom a rudakat. Szobahőmérsékleten megszilárdul a máz, hűtőben még gyorsabban.
Ha nincs benne datolya, akkor 1,5-2-szer annyi méz kell bele, mint amennyi a kókuszvaj, és 1-2 evőkanál karobpor. Ez a máz keményebb lesz, én így jobban szeretem.
A képen nem olyan szép, mint amilyen finom:-) (Bizonyíték rá, hogy egy morzsa sem maradt, pedig mindenkire 2 db jutott...) Ha a csokimázban nincs datolya, akkor szilárdabb, simább lesz, és jobban is néz ki... Majd legközelebb!:-)
.jpg)
A kép forrásaJó étvágyat!
