Potluck 2010. január

Mostanában elég keveset blogolok, mert inkább a munkámra, és a háztartásra koncentrálok… Azért nagy lelkesedéssel készültem a potluckra (főleg, hogy miattam lett vasárnapra rakva, amit ezúttal is köszönök mindenkinek!).

Fiatalkorom egyik kísértése a paprikás chips. Azon agyaltam, hogyan lehetne hasonlót nyersen?

Aztán kipróbáltam, és ez született belőle:

Paprikás sütőtök chips

Szószhoz:
1 cs szárított paradicsom (házi késztésű, só nélkül szárított szeletek)
1 cs szárított piros húsú paprika (szintén házi)
2-3 ek olívaolaj
2 kk olívaolajban áztatott fokhagyma (Angela Stokes-tól vettem, így nem olyan csípős, és büdös…)
2 ek olívaolajban áztatott vöröshagyma (szintén kellemesebb így az íze)
1 kk pirospaprika (fűszer)
1-2 kk só
1-2 cs víz

A paradicsomot és paprikát áztattam, majd levével, és a többi hozzávalóval együtt turmixoltam.

A tököt hámoztam, daraboltam, majd vastagabb szeletelőn, kb. 2 mm vastagságú chipseket készítettem belőle. Ezután a szószba áztatva állt egy éjszakán át a hűtőszekrényben (kevesebb idő is elég lett volna, de így volt kapacitásom…), majd addig aszaltam, míg száraz, és ropogós nem lett.

A tök elég édeskés, így sok sót igényel. Aszalás előtt még egy kis sóval meghintettem, mert sótlannak találtam. De ez ízlés szerint változtatható.

Egy gyermek véleményét kifüleltem: „Ez jobb, mint a bolti!” Ennél nagyobb dicséret nem is kell:-)

Hajdinás fasírt

A paprikás szószból maradt egy csészényi, ezt felturbózva tuti jó kis fasírt született. Eddig nagyrészt olajos mag alapú burgereket készítettem, mungóbab-, és/vagy lencsecsírával. Ez sokkal lágyabb, könnyebb lett.

1 cs chips szósz
1 cs szezámmag
1 cs tökmag
0,5 cs barna lenmag
2-3 cs 2 napos hajdinacsíra
1,5-2 fej olívaolajban áztatott vöröshagyma
6-7 gerezd olívaolajban áztatott fokhagyma
Só

A magvak itt is áztatva, szárítva voltak (kivéve a lenmagot), szárazon daráltam őket, a hagymákat pedig a hajdinával együtt aprítottam. A hozzávalókból masszát gyúrtam, majd Gittához hasonlóan, kis rudakat készítettem. Pár óra szárítás után szeletelhetővé váltak, majd addig aszaltam, míg egészen ropogós nem lett. Így tovább eláll, és a készítésekor még nem tudtam, hogy elviszem, és az utolsó morzsáig el fog fogyni:-)

Hogy teljes legyen a „fogás”, egy salátát is készítettem, szintén sütőtökből.

Sütőtökös jégsaláta


1 jégsaláta
1 darab sütőtök (kb. 2 ökölnyi méret)
5 db kisebb paradicsom
5 szál újhagyma
Fél uborka

2 ek olívaolaj (e
Só

A sütőtököt nagylyukú reszelőn eresztettem át, a többi zöldséget kisebb-nagyobb kockákra vágtam. Só, olaj, keverés, és fogyasztás jó étvággyal!

Egyébként jó hangulatúösszejövetele volt, most gyermek nélkül érkeztem (mint Bogi és Gábor is). Az este vége felé gyermeknevelési kérdésekkel kapcsolatban jót beszélgettünk (én legalábbis élvezetem).

Ajánlottam egy friss olvasmányélményemet is: dr. James Dobson- Az akaratos gyerek

Hihetetlenül jó könyv, a hozzám hasonló, erős akaratú gyermekek kissé engedékeny, és "én ezt nem bírom, inkább nem harcolok, és feladom" (aztán fejemre nő a gyermek, és nem győzök szégyenkezni engedetlensége, szemtelensége miatt) szemléletű édesanyáknak különösképpen. A gyermek megértését segíti, a hozzájuk való helyes viszonyt, a helyes nevelést, ebben pedig a (nem indulatból, hanem ésszerűen, következetesen végrehajtott) fegyelmezés szerepét tárgyalja, nagyon érzékletes példákkal, tapasztalatokkal alátámasztva.

Szombaton kezdtem el olvasni James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! című művét, mely szintén nagyon hasznos tanácsadó lesz, máraz eslő példájában magamra ismertem.

Akit érdekel a könyv, a neten rákeresve is talál pár könyvesboltot, ahol beszerezhető, illetve meg is rendelhető.

Sok sikert mindenkinek!

Zsani egy éves…

…már több, mint 2 hónapja. (2009.11.15)

Azóta tervezem a poszt megírását, de mindeddig túl sok volt a tennivaló, és az ünnepek előtt eljöttem otthonról rokonlátogatásra, egy hónapig voltam távol...

Kedves olvasóim, köszönöm türelmeteket és figyelmeteket, és kicsit megkésve ugyan,de Boldog, Nyugodt, Békés Új Évet kívánok!

Zsani szülinapi tortája nagyon egyszerű, mégis hihetetlenül finom lett!

Szülinapi Almatorta

Alap:
1 cs dió
1 cs mandula
1 cs datolya

0,5 cs mazsola

0,5 cs sárga lenmag (szrazon darálva)

1 cs hajdinacsíra liszt (szárított hajdinacsíra megőrölve)
3-4 ek méz
1 tk vaníliapor

Töltelék: (Rém egyszerű, és hihetetlenül finom!!!)

2-3 db savanykás alma
2-3 ek méz
0,5 tk vaníliapor

A tortaalap arányai nem teljesen fixek. A dió és mandula előzőleg be volt áztatva egy éjszakára, majd megszárítottam aszalóban (így egész más ízük van, mint közvetlenül a zacskóból), és szárazon daráltam. A datolyát és mazsolát áztatólevével együtt turmixoltam a mézzel és vaníliaporral. Ezután jött bele a magőrlemény, és a hajdinacsíraliszt. Így egy jól kezelhető masszát kaptam. Ezt folpackkal kibélelt tortaformába nyomkodtam kb 1-1,5 cm vastagságban, majd a tortaforma tetejére borítottam az aszaló rácsát fejjel lefelé, majd egy gyors mozdulattal megfordítottam.
A tortaalap kijött a formából, és a folpackot szépen le lehetett fejteni róla. A massza nedvességtartalmától függően 16-24 órát aszaljuk. (Ha 1-2 napon belül elfogyasztjuk, kevesebb ideig is elég, de ha teljesen kiszárítjuk, akkor hetekig is eláll gond nélkül, persze nedvességtől védett, hűvös helyen, én műanyag dobozban tárolom.)

A töltelékhez az almát lereszeljük, héjastól (!), majd meghintjük a vaníliaporral, és jól belemasszírozzuk a mézet.

Díszítés tetszés szerinti, itt darált mandula és dió, vörösáfonya, és kesudió.

Az ünnepelt olyan lelkesen fogyasztotta, hogy alig győztem etetni. Azóta is, bármikor készítem, már a látványától is teljes lelkesedésben tör ki.

Jó étvégyat hozzá Nektek is!