2009. augusztus 29., szombat

Kukorica-ötletek

Az utóbbi időben megint elég inaktív voltam…


Most költözködünk át a nagyobb, szomszéd lakásba, az utolsó táborok is lementek (férjem itt dolgozott nagyon aktívan és magas óraszámban…), aztán lementünk a békés megyei rokonokhoz szabadságra…

Gitta kérdezte a 10 kedvenc ételemet, de mielőtt erre válaszolnék, még felteszek néhány receptet.

Akkor térjünk is a tárgyra: a kukorica.


Már kicsit lement a szezon, de talán még nem késő…

A zsenge, friss kukorica nyersen is fogyasztható, és nagyon finom (csak úgy,a csőről lerágva is), ahogy erről Gittánál már olvashattunk ITT. A receptet én is kipróbáltam, csak kicsit pörköltösebbre késztettem.

Kukorica pörkölt


2 cső kukorica
1 piros húsú paprika (lehet kaliforniai, pritamin, vagy csak egyszerűen érett tv paprika…)
2 paradicsom
1 diónyi vöröshagyma

.
A kukoricán kívüli összetevőket turmixoljuk, ízesítjük, majd jöhetnek bele a csőről levágott, ropogós, édes kukoricaszemek. Hmmm!


Az első alkalommal tettem bele 1 teáskanálnyi spirulina port is, mivel sok jót olvastam róla. Az ízével nem is volt gond, viszont a színe… Nem mindennapi… Így varázsoltam étvágygerjesztővé:


A családnak, sőt az épp látogatóban levő sógornőmnek is nagyon ízlett, cukkíni spagettivel és paradicsomos salátával, krékerrel komplett ebéd. Azért a kezdeti, szín miatti bizalmatlanságra való tekintettel, megfogadtam, hogy legközelebb kihagyom a spirulinát.


Így is tettem, amikor egyik hétvégére eljöttek szüleim és testvéreim. Még apukám is teljesen odavolt a kukoricapörköltért. Akkor pár szem kesudiót is tettem a szaftba, amitől finom krémes lett.


Kukoricás kréker

Először a két éve nyerskosztos barátaimnál kóstoltam, aztán Urbán Vali honlapján megtaláltam a receptet. Persze, most is változtattam kicsit rajta.

2 cső kukorica
1 cs napraforgócsíra, vagy áztatott napraforgó
0,5cs lenmag


A hagymát kihagytam, hogy gyümölcs mellé is jó legyen.
A kukoricaszemeket turmixoltam, a lenmagot szárazon daráltam (aprítóban). A napraforgó szintén szárított volt, így összekeverés után sűrű masszát kaptam.


Épp nem volt otthon az aszaló, így a tapadásmentes nyújtómon való kinyújtás után szeleteltem, majd a sütő fém rácsára pakoltam, és napon aszaltam reggeltől estig.



Jó ropogós kréker lett belőle.

Kukoricás-gombás pástétom

1 cső kukorica
Kb. 100 g gomba
1 paradicsom
0,5 cs hajdinacsíra
0,5 vöröshagyma
1 cs napraforgó

Olajbogyó leve


Az összetevőket turmixoljuk, a napraforgó kivételével. Utóbbit áztatás, vagy 1 napos csíráztatás után megszárítjuk (napon vagy aszalóban), majd szárazon daráljuk (akinek van, kávédarléóban, én aprítót használok).


Ízesítésnek fekete olajbogyó levét használtam, amitől különleges, selymes íze lett, és persze finom gombás is. Olajbogyóval, paradicsommal és mungóbab-csírával díszítve tálaltam, jégsaláta levélben. (Akkor épp egyedül ebédeltem otthon, úgyhogy csak a magam, és olvasóim gyönyörködtetéséért:-)


A pástétomot ajánlom krékerre kenve, saláta társaságában.

Végül egy kis csemege:


Ropogós kukoricafalatok

Néhány éve került a kezembe sózott, pörkölt kukorica, az ötlet innen jött.

A kukoricaszemeket egyszerűen csak megaszaltam. Olyan ropogós lett, mint pörkölt társa, de természetesen én nem sóztam meg. Így csak egy roppanós, édes falatka lett belőle. Az aszalás miatt koncentrálódott a kukorica édessége. Hihetetlenül egyszerű, és finom!

Ráadásul így télire is elrakhatunk a kukoricából, megőrizve a vitaminokat, ásványi anyagokat és enzimeket!

2009. augusztus 11., kedd

Komplettált kenyér

Annyi megosztani valóm van, hogy sosem tudom, épp melyiket írjam... Elkezdtem egy "Gyerek-ötletek" című bejegyzést, de közben többen kérték, hogy tegyem fel a kenyérreceptet is.

Talán utóbbi gyorsabban fog menni, és úgyis sütnöm kell ma, úgyhogy ez következik.



Hozzávalók:

olajos magok:

1 cs napraforgómag, és
fél cs tökmag egészben

fél cs szezámmag,
fél cs barna lenmag, és
fél cs sárga lenmag megőrölve, hogy fel tudja dolgozni a szervezet (ahhoz túl aprók, hogy mind el tudjuk rágni...)




kovászhoz:


fél élesztő (25 g)
fél ek méz
kb. 1 cs meleg víz
kb. 1 cs teljes kiőrlésű búzaliszt


Az élesztőt és mézet feloldom a meleg vízben, majd belekeverem a lisztet. Akkor jó, ha kissé ragacsos, kemény massza lesz:



Meleg helyen felfuttatjuk, 1-2 alkalommal megkeverjük, mielőtt kifutna a tálból. (Minél tovább dolgozik, annál jobb.)


Őrölni valók:


hüvelyesek:

1 cs barna lencse (jó sok van most)
3 ek vörös lencse
5 ek csicseriborsó
3 ek azuki bab (a bordó)
3 ek mungó bab (a zöld)



gabonák:

1 cs hajdina
3 ek köles
3 ek kukorica (darát szoktam, de most csak pattogtatni valót találtam....)
3 ek tönkölybúza (vagy több, ha van...)
1 ek amaránt (már majdnem elfogyott...)
6 cs búza

Zabot, árpapelyhet, és barnarizst is szoktam belerakni, de most kifogytam ezekből .

+ 3-4 cs fehér liszt
3-4 ek só (célszerű a száraz hozzávalókkal elkeverni)
+4-5 cs víz

A száraz magvakat a házi malmommal megőrlöm, majd amikor a kovász is kellőképpen felfutott, az egészet egy nagy tálban összegyúrom (Most először mértem le, és majdnem 4 kg volt a tészta!). Ennél azért kisebb mennyiséggel szoktam dolgozni, és a hozzávalók aránya is változtatható ízlés, és a rendelkezésre álló alapanyagok szerint:-)



Kb. fél órát hagyom kelni, konyharuhával lefedve. Aztán jöhet a nyújtás, díszítés (sárga és barna lenmag+szezámmag), darabolás.

Azért négyzet alakúra vágom, mert így jobban átsül, mint vekniként, mutatósabb, gyorsabb, mint pogácsaszaggatóval, és kevesebb a hulladék. A levágott szélekből pedig kiflit tekerünk Jázminnal, rettentően élvezi a dolgot.

Először kelesztem a sütőben 50 fokon, 5-15 percig (attól függ, mennyire sürgős, és van-e helye a kelésnek, most nem volt...). Majd 150-200 fokon sütöm jó egy órát.

Az illata és az íze, hmmmmmmmmmm!

Ezt ki kell próbálni!:-)

2009. augusztus 9., vasárnap

A sokszínű kókuszreszelék...

A zenei tábor pesti, záró koncertjéről hazafelé jövet mivel is tölthetném drága időmet (a munka után persze), ha nem bejegyzésírással?:-)

A kókuszreszelék, bár nem tartozik a legegészségesebb olajos magok, illetve készítmények közé, de nagyon szeretem, mert változatosan használható fel, és finom!!!


Én többnyire kókusztejet készítek belőle:

200 g kókuszreszeléket egy éjszakát (vagy néhány órát) áztatok, leöblítem, majd egy fél tk sóval, kevés mézzel és vaníliaporral (vagy egy 2 cm-es vaníliarúddal) ízestve turmixolom. Először csak annyi vizet teszek hozzá, hogy éppen ellepje, később higítom (így apróbbak lesznek a szemcsék, hatékonyabb a hasznos anyag kinyerése), turmixolom tovább.

Mivel hideg vizet használok, a kókusz zsiradéka kicsapódik a turmix tetejére, illetve oldalára, ilyen "habos" lesz:


A zsiradékdús részt mindig lekanalazom, és külön szűröm le szűrőzsákkal, így kapom a kókuszvajat. (Általában 60 ml lesz egy adagból, de volt már, hogy 90 ml-t is "kisajtoltam" belőle.) Olyan az íze, mint a teavajé, nagyon szeretem...


Ezt lehet margarin helyett használni, és csoki is készíthető belőle (konkrét recept később).

A maradék kókusztejet is leszűröm szűrőzsákkal, így egy áttetsző-fehér, kelllemesen lágy ízű kókusztejet kapok.

Meg egy adag kókuszmaradványt... Mivel előre beédesítem, édes töltelékbe vagy kókuszgolyóba szoktam felhasználni.

Kókuszgolyót már raktam fel, most jöjjön néhány kókuszos tekercs, azért, mert egyszerűek, finomak, és laktatóak.

Reggeliként vagy vacsoraként fogyasztjuk zöldturmix vagy gyümölcs, gyümölcsleves kíséretében, mert önmagában nagyon tömény.

A "tészta" egy aszalt gyümölcslap, ami 1 kg gyümölcsből készült.

Általában almát használok, mert ez semleges ízű lesz. Kicsumázva, hámozás nélkül darabolom, összeturmixolom, felkenem a tapadásmentes alátétre (vagy sütőpapírra), majd aszalom, amíg teljesen ki nem szárad. Így akár hónapokig is eláll, szobahőmérsékleten, hűtés nélkül (műanyag fedeles dobozban, és alufóliába tekerve is kipróbáltam már). Citromhéjjal/citromfűvel, vaníliával vagy fahéjjal is fűszerezhetjük, de én csak a tölteléket szoktam...

Kókuszos-karobos tekercs


Összeturmixoltam 1 banánt és egy almát 1-2 ek karobporral, és 3-4 ek mézzel, majd hozzákevertem a kókuszpéphez, végül felkentem az almalapra.

Marcipános-kókuszos-karobos tekercs


Most is almalap, a töltelékbe a kókuszpéphez jött méz, karobpor, és egy kis áztatott mazsola, datolya.

Hogy legyen egy kis pikáns íze, barackmagból készült marcipánt kockáztam bele.
Mivel nem én készítettem a barackmag-marcipánt, így cukor is van benne, meg sajátosan kesernyés ízű, ezért csínján bántam vele.


Már egy ideje tervezem, hogy készítek mandulából cukormentes marcipánt, de eddig az idő-alapanyag-elszántság hármasból mindig csak kettő volt meg:-) Ha sikerül, feltétlenül megosztom a receptet.

Kókuszos-banános tekercs

A tészta itt is almalap. A kókuszpéphez jött egy kis méz, hogy édesebb legyen, és összeálljon valamennyire. Aztán rászeleteltem egy kis banánt:

Tekerés, szeletelés, és már ehetjük is!:-)


Tipp: Ha nincs arra idő, hogy néhány órát álljon a tekercs, egy kis vízzel érdemes lekenni a gyümölcslapot, mielőtt megtöltjük és feltekerjük. Így puhább, szeletelhetőbb, és könnyebben ehető lesz.

A tekercsek hűtőben tárolva elállnak 1-2 napig, csak számítani kell rá, hogy a gyümölcslap felszívja a töltelék nedvességét.

Még végtelen variáció van a kókuszpép felhasználására.

Jó próbálkozást!

2009. augusztus 5., szerda

Zene, zene, zene...

A zene nagyon fontos számomra, hogy az ép testben ép lélek is legyen :-)

Nem csak hallgatni szeretem, sőt, művelni sokkal jobb:-)

Van egy régizenét (reneszánsz, barokk) játszó, éneklő kis csapatunk, akikkel a távolság miatt sajnos ritkán jövünk össze... De a közös zenélésekkor mindig újra "szárnyalok", mint "régen", "fiatalkoromban":-) Azaz még lánykoromban. (Az anya és feleség szerep hétköznapi szürkeségéből kivon, és színesíti az életem a muzsikálás:-))

A lényeg, hogy nagyon szeretek együtt zenélni a régi, és új barátaimmal. (Persze azért is, mert őket is nagyon szeretem, hiszen együtt nőttünk fel...)

Minden nyáron van egy 10 napos zenei tábor itt, Bózsván, ahol erre is lehetőség nyílik.

Rendszerint koncertekkel zárjuk a táborokat. Ez idén sincs másként.

Az első koncert Pálházán (Bózsvától 4 km) lesz, augusztus 7-én, pénteken, 16 órától, a helyi művelődési házban. Gondolom, ez kevés olvasómat érinti.

A táborzáró koncert viszont Budapesten lesz 2009.augusztus 9-én, vasárnap, 16:00-kor az Olasz Kultúrintézetben.




A műsor a következő:

Bach: Az Isten útja biztos út (korál)
Pachelbel: Magnificat
Bach: g-moll zongoraverseny
Bach: Ó, örvendj, hív a lélek!
Stradella: Irgalmazz, Istenem!
Mozart: Laudate Dominum
Vivaldi: Magnificat

A Bach korálban, a Mozart Laudate Dominumban, illetve a Vivaldi Magnificatban a kórusban fogok énekelni, azt alt szólamban. A Pachelbel Magnificatban pedig continuot (basszus kíséret) játszom csellóval.

A művek szépek, tiszta élvezet bennük részt venni, hallgatni is biztosan nagy élmény:-).

A kedvencem Pachelbel Magnificatja, ezt kamarakórus énekli (nagyrészt a barátaim), és nagyon jól vezényli a karvezető:-)

Szeretettel hívok mindenkit!